Létezhet olyan, hogy valaki azért nem meri/tudja mások közeledését fogadni, mert annyira nincs önbizalma, önértékelése?

Remélem, még fogod olvasni, amit írok.

Értelmes, rendes, normális, szép és csinos lány vagy (köszönöm a bizalmat), csak túlságosan is beépítetted a saját énedbe a rengeteg rossz tapasztalatot. Nem szabad hagynod, hogy eluralkodjanak rajtad a negatív érzések. Nyilván ha sok rosszat kapsz, az idővel egymásra rakódik, és már el sem tudod képzelni, hogy másképp is lehet. Nem igaz, hogy nem vagy érdekes és értékes: összeszedetten, választékosan tudsz fogalmazni, vannak gondolataid, érzéseid, céljaid, és hidd el, nem feltétlenül az az érdekes ember, aki állandóan a porondon van. Számomra sokkal érdekesebb és értékesebb az, akivel le lehet ülni beszélgetni, akivel el lehet menni kirándulni, sütizni, moziba, akárhová, vagy akivel akár csak némán ülünk egymás mellett, és fogjuk egymás kezét.

És nincs olyan, hogy valaki túl normális vagy túl helyes hozzád, a dolgok nem ilyen fekete-fehérek. Építkezni csak a pozitív visszajelzésekből, szeretetből, törődésből lehet, ehhez viszont nyitnod kell, engedned kell, hogy megismerhessen, aki akar. Én szeretnélek megismerni, és szeretném, ha idővel el tudnád hinni, hogy szerethető, értékes, érdekes, normális ember vagy, aki nagyon is szép és vonzó. Komolyan gondoltam, amit írtam-írok, ezt itt ország-világ előtt kijelentem. Azért is írtam itt le mindezt, mert nem tudom, olvasod-e a leveleidet, és szerettem volna nagyobb nyomatékot adni a szavaimnak azzal, hogy itt nyíltan leírtam, amit érzek-gondolok.