Létezhet olyan, hogy valaki azért nem meri/tudja mások közeledését fogadni, mert annyira nincs önbizalma, önértékelése?

A 10-es vagyok, még pár dolog. Vágytam volna családra, de erre már egyre kisebb az esély. Mindig is tartottam attól, hogy mi lesz, ha igazán megismernek, és megismerik a titkaimat, azt, amit szégyellek (hogy pl. sosem voltak barátaim, sosem volt párom, sem semmilyen tapasztalatom). Így nyilván nehéz párt találni, nyitni mások felé, és elfogadni mások esetleges közeledését, de ilyen háttérrel szerintem inkább a "lelepleződéstől" és a sérüléstől, kigúnyolástól, megvetéstől stb. való félelem a "természetes", nem a nyitottság. A másik dolog meg az, hogy a mai nők többségének csak az számít, hogy a férfi top 10-es legyen külsőre, hurcolja őket luxuséttermekbe, wellnessezni, utazgatni, és stand uposként szórakoztassa őket. Társkeresőkön eleve esélytelen ismerkedni, élőben meg ha nincs körülötted olyan környezet, szintén esélytelen, és hát valljuk be, azért a mai nők sem nagyon hajlandóak első lépésként nyitni a férfi felé.

Ráadásul azt hiszem, lehet egy enyhébb aspergerem/autizmusom is, sosem mentek a szociális dolgok, mindig visszahúzódó voltam (így persze könnyű préda és lelkileg könnyen megsérülő is). Valószínűleg ezért is nehéz számomra felismerni, ha esetleg tetszem valakinek, vagy valaki akar tőlem valamit (de ezek szerintem nem túl gyakori opciók). Nem tudom pl. értelmezni, hogy ha valaki néz, az miért van. A múltkor is nézett engem egy lány a vonaton, de nem tudtam rájönni, hogy bejövök-e neki, vagy csak egyszerűen néz valamerre.

Igazából ismerni kellene egy kicsit egy pontosabb válaszhoz.

Ha te nem teszel semmilyen apró lépést akkor lehet, hogy nem is lesz soha.