Létezhet olyan, hogy valaki azért nem meri/tudja mások közeledését fogadni, mert annyira nincs önbizalma, önértékelése?

Persze, hogy létezik, nem is egy.

Nincs bizalma se mások se önmaga felé.

Ismerek egy ilyen személyt, egy a gond vele, hogy nagyon nagy türelem és sok idő kell hozzá.

Ami azért az embereknek véges. Ezért így nehéz lesz találni valakit.

Valamilyen szinten muszáj ezen változtatni.

Ahhoz, hogy valaki egy ilyen ember iránt kitartó legyen, hogy őt akarja, ahhoz tényleg türelem kell.

Muszáj lesz esélyt adnia valakinek. Csak így aztán kb. megközelíthetetlen is.

Vannak akik baráti társaságban már régóta ismert barátok közt fel tud oldódni.

De partikon elég alkohollal tuti.

Randiztam régen ilyen lánnyal. Meg volt győződve hogy ronda, senkinek se kell, nem ért semmihez.. aztán ahogy ismerkedtünk lassan szerelmes lettem belé. Mind többet szerettem volna vele lenni, hívtam, csináljunk programokat, legyünk együtt, beszélgessünk. Mondtam neki, h ő úgy tökéletes ahogy van, mert akkor úgy éreztem. Sokszor mondta, hogy szeret velem lenni, és részéről minden rendben, csak nem tudja elhinni h ez van. Azt mondta "nem ismer mást". Türelmes voltam vele, próbáltam segíteni, figyelni rá.

Nagyon rossz érzés volt, hogy szeretnék vele lenni, akarom h közel legyen, megbeszélni mi zavar, de ő mindig a saját világában marad. Egy idő után azt kezdem érezni, hogy biztos valami baj van velem, vagy nagyon más a szeretetnyelvünk. Pl mikor megölelem az pont kellemetlen neki. Nem vagyok neki olyan, hogy kicsit otthagyja a saját világát. Máig se tudom mi lehetett benne, mert akkor ott lezártuk. Sokáig hiányzott utána, azt hittem én nem figyeltem eléggé rá. De már csak bosszús leszek ha néha eszembe jut.