Sosem lesz normális párkapcsolatom a gyerekkérdés miatt?

"A 40 év amolyan “puha határvonal”. Ha valaki mindenképpen fehér bőrű újszülöttet szeretne, és nem akar kapkodni, annak érdemes a negyedik iksz előtt jelentkezni.

45. Legfeljebb ennyi évvel lehet idősebb a szülő a gyermeknél, házaspárnál a fiatalabb fél kora számít."

Ezt így itt hagyom. Mint mondtam, nagyon kéne hozzá iparkodni. Csecsemő a rendszerben szinte sosincs. A szülői kapcsolattartás és a jogrend "betegségei" miatt. Aki van, arra 5-10 éves várólista van.

Amit zavaró és kényelmetlen az életedben, az csak az, ami zavaró és kényelmetlen önmagadban. Keresd meg a valódi okát! Amíg ez nincs meg, addig a probléma állandóan ott lesz.

Én is fejtegetem és gyomlálom magam, nem egyszerű de megéri.

Örökbefogadni újszülöttet minimum 8 év (egyes szegényebb megyékben lehet kevesebb), ha nem vagy házas vagy biológiailag lehetne gyereked, még hátrébb kerülsz. Ez két gyerek esetén 16 éves várakozás.

Az ember érthetően saját gyereket akar, ha biológiailag megadatik neki, ha lehet gyereke nem fog olyannal ismerkedni, akinek szintén lehetne, de más mellett dönt.

6-osnak igaza van. Egészséges csecsemő örökbefogadására jelenleg 5-6 évet várnak a jól szituált házaspárok. Tehát ha ma összejön egy párkapcsolat, mondjuk egy évig jártok, utána összeköltöztök, rá egy év múlva esküvő, mert ugye lakva ismered meg a másikat...

Vagy elfogadnál nagyobbat, beteget is?

Még saját gyerekkel is annyi probléma lehet, hiába étkezel egészségesen és mész szűrővizsgálatokra, örökbefogadásnál meg nem tudhatod, milyen körülmények között zajlott a terhesség. És ma már azt is egyöntetően állítják, hogy a prenatális korszak és az első két év a meghatározó a személyiség szempontjából a genetikán túl.A nevelés meg kb. alig valamit tesz hozzá. Nemvártnak születni, meg az örökbefogadás is egy trauma a gyereknek, nem tiszta lapot kapsz (ahogy egy még egy kiskutyának vagy tengerimalacnak is annyiféle személyisége lehet) és nem lehet válogatni, hanem örülni kell, ha kiajánlanak valakit. Tehát összefoglalva nem könnyebb, hanem általában nehezebb egy nevelt gyerekkel, akkor is, ha szép dolog és nagyon tudnád szerinted szeretni - ezeknek olvass utána fórumokon, fejlődéspszichológiai oldalakon.

És teljesen más az öcséd gyerekére vigyázni, ahonnan aztán hazamész és kipihened magadat, mert a te gyereked alól nincs szabadság és csak a te felelősséged.

A másik meg, hogy tényleg tipikus, hogy a nőkben jobban benne van (tisztelet a kivételeknek mindkét oldalon minden irányban) a gondoskodási ösztön és elfogadóbbak, önfeláldozóbbak, jobban feladják a határaikat. Viszont férfiaknál kb. örülni kell a mai magyar kultúrviszonyok között, ha valakinek a saját gyerekéből nem lesz elege és nem csak az az elképzelése van, hogy ő majd befizet valamennyit, mert "értük dolgozik", a nő meg mindent megold, a gyerek meg automatikusan tiszteli és minden idilli és csak akkor kell csinálnia valamit, ha kedve van hozzá, de egyébként ugyanolyan marad az élete... stb. Az is igaz, hogy mert hiányzik egyre több családból az apa, nincs is mintájuk se a nőknek, se a férfiaknak, hogyan kellene ezt jól csinálni, együttműködni vagy pláne hogyan kellene együtt fejlődni, mint szülő. Na meg mivel egyre kevesebb a sokgenerációs háztartás és egyéb szoros közösségek, sokszor az első a saját gyerekük, akit közelről látnak és hát csalódás az elvárásokhoz képest, hogy mivel jár.

Ahol a gyerekkérdés nagyon kőbe van vésve, ott sokszor látom azt, hogy igazán nem a társ a fontos, hanem végig a gyerek körül forog minden. Láttam emiatt szakításokat, és ezt nehéz kimagyarázni, mert inkább a gyereket választotta az egyik fél, mint a társat. Sőt, a társat cseréli inkább, hogy gyereke lehessen.

A kérdező ne vegye ezt magára, ez csak egy megfigyelés. De van olyan nőismerősöm, aki 47 éves, és még szeretne szülni, és így keres társat, mondván, ha nem szülhet, akkor kapcsolat se legyen inkább.

"Ha meg se akarsz szulni egy gyereket az már onmagában az hogy nem tudsz szeretni egy gyereket"

Tehát akkor a férfiak nem szeretik a gyerekeiket, mert nem ők szülték őket. 👍🏻

Akinek saját gyerek kell, hogy szeretni tudja, az konkrétan magát szereti.

De ez mennyire megmagyarázza azt, amit mondanak! Hogy ha gyereked születik, az más szeretet! A totál nárcik, akik csak magukat tudják szeretni, azok ezek az emberek. Se anyjukat, se párjukat nem szeretik, csak a fele dns készletüket a kisgyerekben.

Összeállt a kép. Tehát akkor ez nem ilyen hatalmas szeretet, csak a nárcik nem tudnak szeretni.

#17 „"Ha meg se akarsz szulni egy gyereket az már onmagában az hogy nem tudsz szeretni egy gyereket" Tehát akkor a férfiak nem szeretik a gyerekeiket, mert nem ők szülték őket. 👍🏻”

Szerintem a korábbi válaszoló a kérdezőnek címezte, aki a kérdés alatti rész alapján egy nő. 😅

#18 Úgy van! Csúnya gonosz nárcik, akik merészelnek saját gyereket vállalni egy olyan emberrel, akihez még vonzódnak is.

Inkább a humor kategóriában próbálkozz! :)