Női szempontból férfiakra nézve a "munka sosem szégyen" állítás milyen esetekben nem igaz?

9

Eusztáknak meg van tiltva, hogy elköltözzön? Vagy Euszták elvárná, hogy feladjam érte a jól fizető fővárosi munkahelyemet és elköltözzek hozzá vidékre közösen nyomorogni?

11.

Az elköltözés többe kerül, mint amennyit Euszták egyáltalán összesen kap fizetésként. Évekig kellene spórolnia rá, 1-1 nem várt kiadás pedig nullázza az addigi tartalékot.

El ilyet tuti nem várhatna senki sem, de eleve a probléma már itt van. Hogy a magyarországi munkáltató hülyének és rabszlogának nézi a munkavállalókat. "Mi az a full minimum, amiből még éppen túllehet élni?" Na, akkor annyit + 1 ezer Forint, amit adunk. Halj éhen, ahogy tudsz. Ezt nem szabadna hagyni.

És még ekkor is megy a duma, hogy vannak a helyére tízen, meg a filippínó egy zamatosabb banánért is vállalná a műszakot, szóval örüljön csak az éhbérnek.

Nekem óriási mákom van egy ismerős ismerősével, kb. alibi lógás a munkahelyem, gyárba sosem mennék ennyiért. A halál jobb alternatíva.

15

Persze hogy érdekel. Ahogy a férfiakat is érdekli a külsőm.

"A munka nem szégyen" mondás nem azt jelenti, hogy "bármilyen foglalkozású embernek ledobom a bugyit". Vannak olyan munkák, amik összeegyeztethetetlenek az értékrendemmel (pl. vadász, katona), meg olyanok, amikkel garantálható, hogy nem tudnék mellette boldog lenni, mert tudom, hogy le kell mondanom egy számomra megfelelő életszínvonalból mellette (úgy, hogy én azt a saját erőmből túlteljesítem - tehát nem munkanélküli golddigger vagyok). Pl. fizikai közmunkás Bp-n.

Azért ne menjünk át abba, hogy "jaj, a férfiak mennyivel jóságosabbak"... persze, több vinnyogó férfinek jó a szolirecepciós, munkanélküli csaj is, de csak akkor, ha az 30 alatti, feszes testű, karcsú, szép arcú.