Női szempontból férfiakra nézve a "munka sosem szégyen" állítás milyen esetekben nem igaz?

Itt gyakorin minden ciki és szégyen.

Egyedülálló nőként egy kisgyerekkel és egy mekiben dolgozva részmunkaidőben már le is kellett volna magamat szúrnom. Ja és még 80 kiló is vagyok, még ilyen gusztustalanságot.

A való életben kevés olyan emberrel találkoztam, akit ennyire érdekel a másik munkája. Inkább azokat, akik maguknak nem akarnak megteremteni semmit, ezért a másikat akarják lehúzni.

Az meg, hogy diplomás, felsővezető pozicióban lévő nő (vagy férfi), nem szeretne magának olyan párt, akinek nincs diplomája, az az ő dolga. Ettől én még nem fogom telesírni a párnámat.

Nem szégyen, de attól még nem jövünk össze olyannal, aki jelentősen alattunk marad.

Tehát simán barátkozom egy biciklis futárral, nem szégyellném, ha valamelyik családtagom foglalkozna ezzel, abszolút nem gondolok rosszat a srcácokról, akik kiszállítják a rendelésemet stb. Nem szégyen, kicsit sem.

De ha valakinem az életszínvonala és életmódja nem passzol az enyémhez, akkor meg sem gondolom, hogy összejöjjek vele.

De hogy értsd, mennyire nincs szó semmiféle értékítéletről: Értelemszerűen semmi szégyen nincs abban, ha egy férfi 40 éves, no de 24 évesen eszembe nem jutna összejönni vele. Nem azért, mert lenézem vagy rosszabbnak gondolom magamnál, egyszerűen nem illünk össze.

A munka sose szégyen. A lustaság és az ambíció nélküliség számomra (nőként) nemtől függetlenül annál inkább.

Nincs baj, ha árufeltöltő éppen, de tanul valamit, aktívan keresi a jobb lehetőségeket. Mik a tervei hogy a saját életét jobbá tegye és ne minimálbér körül nyomorogjon? A hobbik, az élet pénzbe kerül, és nélküle egyre inkább begyepesedik az ember és nem mozdul ki, nem csinál semmit, mert pénzbe kerül. Ettől nem lesz miről beszélni, mit csinálni közösen és hosszú távon depressziós lesz. Nem tudsz boldog lenni, ha minden nap a megélhetésért kell küzdened és kölcsönkérned ha baj van (mondjuk elromlik a hűtő), se nem közös jövőt építeni. Sokan kezdik újra, térnek vissza erre a szintre ami nem baj, a munkanélküliségnél sokkal jobb opció kezdésnek, csak ne elégedjenek meg vele.

"Mik a tervei hogy a saját életét jobbá tegye és ne minimálbér körül nyomorogjon?"

Itt pontosan mikre lehet gondolni?

Tegyük fel, van egy ember, legyen a neve Euszták. Faluban él. Összes munkalehetőség:

- valami szar gyár a település mellett

- MÁV sínbohóc

- Postai hivatalnok vagy kézbesítő

- Kormányablakos (de oda általában csak nőket vesznek fel)

- A régi TSZ mai változatánál napszámos szolgaság

- Helyi vegyesboltban eladó vagy lótifuti

- Helyi bűnöző arcnál erőember

- Közmunkás

És ezzel egy átlagos 0-5000 fő közötti kistelepülésen ki is merültek a munkalehetőségek. Egyik se jár túl acélos fizetéssel.

Alapítson saját vállalkozást? Vidéken kb. semmire sincs igény, a piac erősen telített, azok se élnek meg jól, akik jelenleg viszik a piacot. A nagy lóvékat leosztják a mindig aktuális kormány haverjai között, a többiek meg haljanak éhen, ahogy tudnak.

Utazzon napi 2-3 órát egy nagyobb városba picivel több pénzért? Ilyet csak az mond, akinek sosem kellett. Én 3 órát utazom el naponta (igaz cserébe lógós munkahelyen vagyok, régiós szinten jobb pénzért), de én ezt élvezem is így. "Rendes" munkahelyért nem utaznék 3 órát.

A vidéken élő emberek helyzete kilátástalan.

#8 nincs, nem eszek ott szinte soha. Sőt, mióta ott dolgozom 15 kilót leadtam.

Arra próbálok rávilágítani, hogy ezen az oldalon mekiben és hasonló helyeken dolgozni gáz (biztos lusta az illető és semmi motivációja az életben), illetve 50 kiló felett már lefolyik az illető a székről (ez közel sincs így).

De rengeteg példát felhozhattam volna az általánosításra és a sztereotípiákra.