Elkészült egy tudományosan kidolgozott intézkedéscsomag az incelek problémáinak megoldására. Mit gondoltok róla?

#1326: "Az ember társas lény. Hosszú távon senki se akar egyedül maradni."

El vagy tévedve. Mert mi van azokkal, akiknek az egyik legszebb álmuk egy erdő széli, nyugalmas (persze minden jóval, és internet kapcsolattal felszerelt) kis ház, ahol elvonultan élhetnek?

“legalább egy minimális realitásérzékre, továbbá helyzet- és emberismeretre is szükség lenne a részetekről.”:

Igen mondjuk elfelejtettem, hogy ti még mindig a disney bluepill világban életek, aminek nálam már 12 évesen vége volt. Velem a kényszer és az élet etette meg előbb a pilleket, még nektek most önként kéne elfogyasztanotok, úgy, hogy nem áll érdeketekben, mivel a jelenlegi elnyomó rendszernek ti vagytok a haszonélvezői.

Analógia: Próbáld meg Tiborcznak elmagyarázni, hogy a NER rossz az országnak.

Nem, a szerelem nem valami emberfeletti érzés, ami független a körülötted történő eseményektől. Egy egyszerű emberi ösztönről van szó.

#1337: utálom a Disney által teremtett világot, ha ez megnyugtat. (Azt meg pláne, amit manapság kiokádnak.)

Mindenesetre ez a hozzászólásod is csak megerősít abban, hogy te teljesen be vagy fordulva, és csak egy (pár) keskeny csövön át látsz foszlányokat a tényleges valóságból, amihez aztán hozzáköltöd a saját fantazmagóriádat.

Aki társra vágyik az talál is ha nincs vele valami orbitális nagy baj.

Van akinek úgy látom elképzelhetetlen az hogy egyedül is lehet valaki boldog.

Sokáig voltam egyedül és nem akartam senkit.

A szabadsàg nagyon jó érzés.

Most férjhez mentem 8 éve, vagy egy gyerekünk és mindig eszembe jut hogy milyen jó volt egyedül.

Nem minden ember társas lény.

"Nem, a szerelem nem valami emberfeletti érzés, ami független a körülötted történő eseményektől. Egy egyszerű emberi ösztönről van szó."

Én próbáktam akarattal beleszeretni valakibe, nem ment. Az, hogy valaki nem ver, meg erőszakol meg, sőt, mondjuk egyenesen virágot hoz, meg kedves, nem tesz instant szerelmessé.

17 évesen még elhittem, hogy elég, hogy halál aranyos valaki és nem taszít a külseje. Belementem a kapcsolatba, mert remek "férj alapanyagnak" tűnt és úgy gondoltam majd jön a vonzalom is. Rohadtul nem. Márpedig vonzalom nélkül nincs szerelem. Ő azóta házas én meg nem bánom, hogy nem maradtunk együtt.

Szóval, az, hogy olyat kéne huszonévesen 0 tapasztalattal választani, aki legalább nem bánt, nem egyenlő a szerelemből köttetett kapcsolattal/házassággal és soha nem is ér a szintjére. El lehet benne élni, mint egy baráttal, még szexelni is lehet, csak milyen áron? Én fél év alatt a szexig nem, de az undorig remekül eljutottam vele a pettingek során és a mai napig van negatív kihatása az első ottani élményeknek a szexualitásomra.

Szóval, nem értek veled egyet és tapasztalatból beszélek, nem csak gondoltam valamit alapon.

"Nem, a szerelem nem valami emberfeletti érzés, ami független a körülötted történő eseményektől. Egy egyszerű emberi ösztönről van szó."

Amit még ehhez hozzáfűznék, hogy nem ösztön, hanem kémiai folyamat az agyban. Amihez kell egy inger, mert inger hiányában nincs válasz reakció.