Elkészült egy tudományosan kidolgozott intézkedéscsomag az incelek problémáinak megoldására. Mit gondoltok róla?

1299, igen, viszont ez egy álomvilág. Akinek már volt hosszú kapcsolata, főleg, ha megpróbálta megmenteni (jellemzően a többéves kapcsolatokat megpróbálják ám), az tudja, hogy sok esetben, mire lépnének a felek, már menthetetlen, hogy elmehet egymás mellett a két ember annyira érzelmileg (jóformán észrevétlen), hogy összeegyeztethetetlenné váljon a személyiség, a jövő.

A valóságban emberek hónapokig, évekig próbálják összekaparni a kapcsolatot jelenleg is, akár külső segítséggel (pszichológus, coach, családállítás stb.) ha már éveket, év tizedeket öltek bele, de nagyon gyakran menthetetlen.

És aki élt már társas magányban, az tudja, hogy a sima magány semmi ahhoz képest. Talán az incel helyzete lehet hasonló. Mert a társas magányból nem tudsz kilépni (csak ha szakítasz/válsz), de nap nap után csak szenvedsz miatta, kikopik az életkedved, az erőd, már semmi nem lesz igazán fontos, vagy valamibe belemenekülsz ész nélkül (munka, hobbi, gyerek), hogy betöltsd az űrt és valami hasznosat csinálj, miközben nem kell otthon lenned és akinek a leginkább szeretnél megfelelni, akitől a törődést, szeretetet várnád, az az, aki szarik rád, aki beléd köt, aki keresi a hibáidat és amikor csak lehet fel is hánytorgatja. Mert már zavarod. Azt, akit szeretsz, aki adott esetben szintén szeret még, de már nincs közös "nyelv", így nincs megértés, nincs türelem és mikor a szeretet elfogy, többé nincs tisztelet se. Cserébe van állandó feszültség, viták (sokszor a semmin) és egyre gyűlő sebhwlyek, tüskék, sétrettség, harag, amik kiírtják a köteléket, a szeretetet.

Egy ilyen kapcsolatban, hidegen élni egymás mellett, kerülve a kontaktust, külön szobába, ha lehet inkább csak akkor mozogva, élve, ha a másik nincs ott...

Értem, hogy a te megidealizált képed a kapcsolatokról tapasztalat hiányában ez a "mindent megoldunk vállt, vállnak vetve", de nagyon sokszor nincs megoldás, akkor se, ha mindkét fél akarná, hát még, ha az egyik a köszöni szépen, őt csak hagyják békén létezni módba kapcsol.

A kapcsolatok nem úgy néznek ki, hogy ha nagyon akarod, majd valahogy kierőszakolod belőle a jót. Persze, nem is csettintésre megy, de az életben annyi hatás ér minket és mind formál, alakít. Sokszor nem egy irányba.

Régen azért működött, mert egyik, vagy mindkét fél szőnyeg alá söpörte az érzéseit, gondjait, a béke érdekében és tized ennyi hatásnak, változásnak, stressznek, zajnak, ingernek voltak kitéve az emberek.

Mari néne megszületett a háznál, ahol az anyja/apja is, felcseperedett és két utcával odébb költözött Géza bához, ahol pont ugyanazt az életet folytatta, amit már a szülei is éltek és amit a gyerekei is fognak.

Ezeket a kapcsolatokat a tradíció, a külső kényszer (mit gondol a falu, egy nő egyedül nem nagyon tudott megélni), a megszokás és a közös feladatok tartották egybe jellemzően. De, ez a "béke" amit már mi is legfeljebb anekdotákból, utólag megszépítve ismerhetünk (hisz nem voltunk ott) nem valós, ez sima színház, nem boldogság, hanem önfeladás "a nagyobb jóért". És a végén bizony a többség nem volt boldog. Büszke volt a házra, arra hogy kibírta, arra, amit/akit a gyerekeiből faragott, de az élete nem volt boldog.

Nagyon más társadalom volt, nagyon más emberekkel.

Most sincs garantálva, hogy boldog lesz a végén az ember. Hogy elégedett lesz, mikor a film lepereg, de most a saját kezében van a gyeplő. Ha végül így se sikerül elérni a boldogságot, akkor így jártunk.

De, egy diktatúra még az esélyt is elveszi. Akkor is, ha nincs kényszer szex, mert a pasi se akarja, akkor se, ha egy hangos szó nem pattan el soha, mert egyik se jelent semmit. Csöndben, egymástól "távol" is remekül lehet tevékenykedni, vinni a mindennapokat, csak a legfontosabbakat megbeszélve, miközben senki nem boldog.

És persze, biztos lennének jó kapcsolatok is, most is van néhány. Csak a lehetőséget vennéd el, hogy egy szart egy jóra cseréljen valaki, ha rosszul választott, vagy, ha út közben elromlott a dolog.

1304, én most is csak ritkán használom, amim van, az ujj kényelmesebb. Mondjuk, se incellel, se chadel nem dugok. Senkivel már több, mint két éve, mióta szingli vagyok.

De, azt bizton állíthatom, hogy az ember kreatív, segédeszköznek vannak zöldségek, különböző tárgyak, de még a zuhany a párna csücske és az elektromos fogkefe is játszik. Csak, amikről én tudok, megboldogult tini koromból, hogy használták körülöttem ismerősök amíg nem volt opció, hogy dildót, vibrátort, csiklóizgatót, stb. kelléket vegyenek.

Ráadásul a kiindulása is rossz, hogy a társadalom hibás. Az állatoknál se tud minden hím párosodni, ez természetes. Az inceleknél viszont majdnem mindig ők tehetnek nőtlenségükről: egy ápoltat se látni közülük pl. öltönyben-nyakkendőben, kigyúrtan, napbarnítottan, jó séróval, bárhogy guglizol.

Ha az államnak segítenie kéne az inceleket, ahogy más elesetteket pl. segéllyel, az elméletben úgy mehetne mint a munkanélküliségnél: rendben van, kaphat támogatást ha bizonyítottan keres, de nem talál munkát. A gyakorlatban viszont kivitelezhetetlen, hogy az önkormányzatnál ha benyújtasz egy igénylőlapot bizonyítsd be hogy a hónapban edzettél heti 3x, elhívtál 10 nőt randira, igényes ruhában jártál és levágtad a koszos körmödet és így sem tudtál dugni.

#1299: "de aztán mindenki rájön, hogy rossz egyedül lenni"

Ezt meg honnan veszed?