"Egyedül is boldognak kell lenned ,és akkor megtalálod a párod?" Akik ezt a tanácsot adják,hogy találták meg egyedül a boldogságukat?

Egyedül pl úgy tudsz boldog lenni, ha felfogod azt ésszel, hogy mekkora szerencse és csoda az önmagában, hogy egy ilyen páratlan világban élhetsz, mint ami körülvesz itt bennünket. Ha érzed azt, hogy maga a legfelsőbb teremtő, alkotó, Isten - nevezze mindenki hitének megfelelően - szeret téged és a tenyerén is hordoz. Ennek a megéléséhez nincs feltétlen szükséged másik emberre. Ezt nem egy másik ember adja, szolgáltatja neked, hanem egy sokkal felsőbbrendűbb entitás, aki (vagy ami) mindig veled van és figyeli, óvja a lépteidet. (Ez már vegytiszta spiritualitás, de szerintem egy létező valami.:-)

Én pl abszolút nem irigykedek egy társfüggő emberpárra (sok ilyen van). Nem irigykedek azokra a párokra sem, akik nem tudják egymást jól szeretni. Együtt vannak, de látszik rajtuk, hogy mégsem az igazi, amit élnek, mert nincs köztük pl harmónia (ilyen is van bőven). Csak úgy kapaszkodnak egymásba, mint ahogyan a kis majmok is az anyjukba és közben félnek, hogy csak nehogy elveszítsék a másikat, mert akkor egyből itt a világvége is. (Egyszer pedig úgyis el fogják veszíteni egymást, hiába görcsölnek ezen.)

Mondjuk én könnyen osztom itt az észt, mert már nagyon sok mindent megkaptam az élettől, amit egyáltalán kaphat egy ember, de azért mégis reménykedem abban, hogy még tartogat egyéb pozitív meglepetéseket is szép számmal számomra a jövőm.

Mondjuk egyetértek azokkal is, akik azt írták, hogy attól, hogy jól érzed magad a bőrödben, még nem fog automatikusan jönni a tuti párkapcs is. Ahhoz kell minimum egy másik olyan ember is, aki ugyan úgy a helyén van, mint Te és egymásra is kell hogy találjatok valahogyan, ebben az elképesztő zűrzavarban. Szóval szerencse is kell a párkapcshoz is bőven. Amíg az rád talál, addig meg próbálj meg görcsösen akaró lelkiállapot nélkül élni. Mást úgy se nagyon tudsz tenni magadért.

Van hobbid?

Kimozdulsz otthonról?

Vannak haverjaid?

Abszolút nem normális ha nem vagy képes normális életet élni párkapcsolat nélkül.

Ez a fajta nyomor és üresség akkor se fog elmúlni, ha lesz kapcsolatod. Max az űrt egy rövid időre kitölti a szerelem (/fellángolás) érzése, de aztán gyorsan visszatérsz ahhoz a depis, elégedetlen érzéshez amit most is érzel, hiszen alapjaiban van baj a személyiségeddel.

Azt éred csak el, hogy a párod életét is megkeseríted egy idő után.