Ennyire nem értik meg az emberek, hogy nem terápia meg önfejlesztés kell, hanem barátnő?

60, én értem amit mondasz, próbáltam már akarattal vonzódni, egy életre jó lecke volt. Ugyanakkor csak az egyén tehet a saját boldogságáért. Ahogy te nem vonzódsz x-hez és ezen nincs mit magyarázni, úgy y-on se kérheted számon a vonzalom hiànyát.

Az egyénnek kell a kulcsot megtalálni, vagy egyszerűen azt az embert, akivel kölcsönös a dolog. Nem lesöpörni a látható példákat azzal, hogy fújj, csak mert az egyénnek nem vonzó az adott pár. A lényeg, hogy igenis vannak objektíven nézve kevésbé vonzó férfiak boldog kapcsolatban. Mert nem minden esetben a kényszer hozza össze ezeket a párokat. Akkor se, ha ez a narratíva a csúnya férfiak szerint az oldalon.

Kicsit mélyebbre kéne ásni, mi is vonzza az illetőt, aki egyedül van. Mélyebbre az azonnali testi reakciónál. Nem csak az azonnali testi vonzalom létezik. De ezt nem tudom, hogy lehetne jól leírni.

Mindenesetre az hogy megy az önostorozás, világutálat, ujjal mutogatás egész nap, pont semmit nem változtat semmin.

Te nem fogsz tőle x-hez, y meg nem fog hozzád vonzódni. Kéne találni egy z-t, csak, ha ennek az esélye is el van vetve, akkor nem marad semmi.

Nem azzal van a gond, hogy nem tetszik neki, hanem ahogy reagál. Ő miért várja el, hogy hozzá vonzódjon valaki, amikor az első reakciója az, hogy "fúj" meg az undorkodás. Azt is lehetne kezelni emberi módon.

Érdekes módon fordítva meg ugyanezek az emberek sírnak, ha vki azt meri mondani nekik kulturáltabb módon, hogy ne haragudj, de nekem a magasabb férfiak / vékonyabb nők tetszenek.

#63: "Nem tehetünk arról, hogy hogyan és kihez vonzódunk"

Ez nem egy 100%-ban igaz. BIZONYOS HATÁROK KÖZÖTT igenis befolyásolható a saját vonzalmunk. Főleg, ha e téren nagyjából már kiismertük magunkat.

63, tegyük fel valóban egyszerűen olyan típus az illető, hogy csak a nagyon szép emberekhez vonzódik. Mi a teendő?

Oké, elfogadom, hogy nem terápia, nem önismeret, tenni se nagyon akarnak (mert minek, meg nehogy már több energiát kelljen belerakni, mint másnak, ez is rendre elhangzik), abban gondolom egyetértünk, hogy a másik nem se belekényszeríthető, vagy számonkérhető. Az nem opció, hogy tanuljon meg ezzel együtt élni, mert gonosz dolog ezt elvárni. Mi maradt? Mit kéne lèpni, mikor valaki ezen panaszkodik és pörög, akár napjában többször?

Megoldás nincs, se egyéni, se világszintű, csöndben nem tervez maradni, az meg marha fárasztó és felesleges, hogy napi 5x babusgassuk meg. Mi marad?

Az a baj azzal, mikor valaki azért panaszkodik, hogy nem kell másoknak, vagy bármin, ami nem megváltoztatható tény, hogy fölösleges energiavámpírkodás. Ha valamin nem tudsz, vagy nem akarsz változtatni, akkor azt el kell fogadni. Ha az sem megy, akkor kell a terápia, hogy meg tudd tenni, hogy találj egy olyan utat, amitől nem szenvedsz. Nem csak azért ajánlanak (sőt szerintem jellemzően nem azért) terapeutát, mert majd akkor megtetszik a csúnya is, hanem, hogy a jelenlegi szarhalmazt leküzd valahogy. Ha ez sértő, akkor én kifogytam mindennemű ötletből, hogy milyen reakció az elvárt.

"Ő miért várja el, hogy hozzá vonzódjon valaki, amikor az első reakciója az, hogy "fúj" meg az undorkodás. Azt is lehetne kezelni emberi módon."

A kettő nem függ össze. Amúgy sincs ilyen elvárás, vágy van, természetes.

Tartom, hogy nem a reakció a problémás, hanem a hivatkozás. Lehet ezt a reakciót persze csinosabb köntösbe bújtatni, de a lényege úgysem változik. Nekem is jöttek már azzal, hogy de hát más ronda nőnek is van párja/kapcsolata... Rögtön az ugrott be, hogy persze, csak milyen. Meg ezt továbbfűzve az - még ha nem is így mondtam ki -, hogy kösz, b+, most marha biztató voltál, hogy nekem is volna lehetőségem ilyennel/ben szenvedni.

66: Nincs amúgy teendő/megoldás. Pont ezért kellene leállni ezzel a terápia, dolgozz magadon, ne görcsölj, építs karriert, mélyülj el hobbiban stb. vonallal. A kérdező úgy fogalmazott, hogy unja. Én meg inkább azt mondom, hogy csak még jobban felbsz.

"Ha valamin nem tudsz, vagy nem akarsz változtatni, akkor azt el kell fogadni. Ha az sem megy, akkor kell a terápia, hogy meg tudd tenni, hogy találj egy olyan utat, amitől nem szenvedsz."

Ez nagyon jól hangzik, csak nem annyira életszerű. Egyszerűen vannak elfogadhatatlan dolgok, amiket terápia sem tesz elfogadhatóvá. Míg élünk, fájni fog, hogy nem adatott meg. Akkor is, ha millió más dolog viszont igen, és különben is Afrikában éheznek... Meg akkor is, ha próbáljuk levenni a fókuszt, elterelni a figyelmünket róla - ami egy életen át egyébként sem tartható stratégia (csak elméletben).

68, de, ha nem kell tanács, sőt felbasz, untat, minek kiírni újra és újra? Jellemzően a kérdésre jönnek a válaszok és nem fordítva.

Gondolom megoldás lenne ha ignorálnák az emberek ezeket a kérdéseket, ezt én vagy 10 éve javaslom, de akkor meg gyanítom az lenne a baj, hogy érdektelen a "köz".

Tehát oké, nincs teendő/megoldás, de van spam. Sok, sok spam az oldalon, hangos, provokatív megnyilvánulások, amik ezek szerint nem várnak válaszra.

A kérdezőtől most tekintsünk el, mert ő teljesen kultúrált, bár továbbra se értem az ő célját se, amennyiben elfogadjuk, hogy nincs a dologgal teendő/nincs megoldás.