Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Annyira vágyom már egy társra, hogy már nem alszom éjszaka, sírva alszom el?
Tudom, hogy rettentően szánalmasan hangzik, le se merem szinte írni. Már régóta szeretnék párkapcsolatot, igyekszem is érte tenni, illetve igyekszem magamból is minden téren a legtöbbet kihozni. Nő vagyok (fiatal) ráadásul nem is csúnya, mielőtt valaki ezzel jönne. De sajnos még nem találtam meg a párom. Igyekszem ismerkedni is, egyelőre főleg online, amit bár utálok, gondoltam ártani nem árt ha nyitott vagyok.
Nagyon szeretném már ha szeretne valaki, akit én is. Nem várok el x fizetést vagy lakást vagy kocsit, nem vagyok anyagias.
Napközben még oké, dolgom van, elfoglalom magam. De amikor minden este egyedül fekszem le aludni, csak arra tudok gondolni, hogy bár lenne valaki aki szeret és megölelget, akihez hozzá tudnék bújni. Gyakran van mostanában, hogy felébredek éjszaka. Olyankor sokáig vissza sem tudok aludni és főképp ezért, mert erre gondolok, illetve pl.: arra a férfire aki nagyon tetszett, de vele nem jött össze (pedig már lassan egy éve volt).
Közben meg rettenetesen szánalmas ez, tudom és nem akarok így érezni. Amúgy nem panaszkodhatok, van szerető családom (szülők, testvér, még 2 nagyszülő is stb.), van sok barátom akik szintén szeretnek, hobbi, elfoglaltság, célok stb. De ezen kívül hiányzik, hogy egy rendes férfi akit én is szeretek, szeressen.
Hogyan tudnék ezen a hülye állapoton (nem a szingliségre gondolok ez alatt, hanem az ebből adódó szörnyű szomorúságra) túllendülni?
Szerintem ha te csak azért kezdtél el magadba invesztálni, hogy végre legyen már viszonzott a szerelem az sose jó út. Saját magad érdekében kellene fejlődni jobb irányba mindenkitől függetlenül. Úgy tűnik azt hitted, hogy cserebere alapon majd összejön, de ez nem így működik.
Tulajdonképpen látszik, hogy most sem vagy elégedett teljesen elégedett önmagaddal és az álmaid szertefoszlottak így depressziós lettél valamilyen szinten.
Ebből csak úgy lehet én szerintem kikecmeregni, hogy elfogadod azt, hogy nem adok-kapok teórián múlik a kölcsönös szerelem. Meg persze azt is észre kéne venni, hogy az csak egy dolog, össze is kéne, hogy passzoljatok nagyon sok téren.
Nem tudom, de lehet romantikus első látásra szerelemben bízol. Viszont az nem fog összejönni, se a hosszútávú boldog kapcsolat ha álomvilágban élsz.
Kedves kérdező értem amit mondasz
de légyszíves visszaírsz nekem
#11 Lehet én fogalmaztam rosszul nem tudom, de akkor tisztázom:
nem azért invesztálok magamba, hogy legyen valakim. Azért invesztálok magamba, mert szeretnék. Mert vannak céljaim több területen is. Mert vannak érdeklődési területeim amikben fejlődni szeretnék. Mert ezek valahol a hobbijaim is stb. stb. Szóval ha épp nyelvet tanulok (mint ahogy azt egyébként tényleg), akkor azt NEM azért tanulom, hogy "jaj legyen pasim", hanem magamért csinálom. És ez az összes többire is igaz.
Igen, nagyon fontosnak tartom, hogy 2 ember passzoljon, mert az a saját családomban láttam, hogy milyen rossz ha ez nincs meg.
Nem vágyom első látásra szerelemre, mert szerintem első látásra max vonzódás meg szimpátia létezik. Volt már viszont olyan, hogy részemről érzelmek úgy alakultak ki, hogy elsőre nem is vonzott különösebben az illető.
De arra valóban vágynék, hogy találkozzak olyannak aki szimpatikus és aki viszont is így gondolkodjon rólam és megismerhessük egymást és hogy idővel jól alakuljon. Igen, ezt nagyon szeretném.
Ez most elég furán fog hangzani, de nálam esküszöm bevált.
Csináltam egyszer régebben egy hosszú youtube meditációt, amiben olyan rész is volt, ahol "létrehoztunk magunknak egy kis menedéket" gondolatban, el kellett képzelni egy saját kis világot, helyszínt, tájat, növényeket, színeket, stb.
És valahogy amikor nagyon szomorú és magányos vagyok, és elalvás előtt ide képzelem magam, akkor érzek egy kis megnyugvást.
Oké, de hogyan változtassak? Egyébként nem, önmagam miatt akartam változni (és sikerült is), mert nem voltam elégedett azzal aki voltam. Most sem 100%-os , de 1-kinek az? 2- ez egy folyamat.
Szóval hogyan változtassak azon, hogy van egy hiányom, ami egy teljesen normális dolog, hiszen az ember arra van kódolva eleve, hogy kapcsolatokat építsen?. És hogy egy bizonyos érzésnek a hiánya szomorúvá tesz. Én se akarok így élni, de nem tudom, hogyan jöjjek ki ebből.
Hát nekem pedig még mindig nem válaszoltál.
Pedig szimpatikus volt amiket írtál, és szívesen megismertelek volna személyesen is, de így nem fog menni… :(
A hiányérzet olykor természetes állapot bármiről is legyen szó, de az már sehogyse, hogy bedepizel miatta. Élned kell azzal a hiánnyal együtt, elfogadni, hogy ott van vagy arra törekedni normális kereteken belül, hogy ne legyen hiányérzeted. De azt nem úgy kéne, hogy te elképzeltél valamit, teljesen tök mindegy, hogy világi nagy szerelmet azonnal elsőre, vagy lassú folyamat során és akkor annak úgy is kéne történnie mert te úgy szeretnéd és ha jönne a love akkor te hátad fordítanál merthát nem felelne meg az elképzeléseidnek irány mentén.
Én úgy gondolom, hogy minél inkább csak hagyod, hogy a maga módján alakuljon ki és inkább reálisan látod annál kevésbé puhansz. Felejtsd el, hogy neked a boldogságodhoz szükséges férfi mert az az élet értelme hiszen valójában nem az hanem te vagy az egyes egyedül.
Normális lánynak tűnsz, és érthető, hogy nehezen viseled az egyedüllétet. Szerintem neked társaságba kell járnod, ismerkedned, hogy mielőbb társat találj.
F
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!