Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Annyira vágyom már egy társra, hogy már nem alszom éjszaka, sírva alszom el?
Tudom, hogy rettentően szánalmasan hangzik, le se merem szinte írni. Már régóta szeretnék párkapcsolatot, igyekszem is érte tenni, illetve igyekszem magamból is minden téren a legtöbbet kihozni. Nő vagyok (fiatal) ráadásul nem is csúnya, mielőtt valaki ezzel jönne. De sajnos még nem találtam meg a párom. Igyekszem ismerkedni is, egyelőre főleg online, amit bár utálok, gondoltam ártani nem árt ha nyitott vagyok.
Nagyon szeretném már ha szeretne valaki, akit én is. Nem várok el x fizetést vagy lakást vagy kocsit, nem vagyok anyagias.
Napközben még oké, dolgom van, elfoglalom magam. De amikor minden este egyedül fekszem le aludni, csak arra tudok gondolni, hogy bár lenne valaki aki szeret és megölelget, akihez hozzá tudnék bújni. Gyakran van mostanában, hogy felébredek éjszaka. Olyankor sokáig vissza sem tudok aludni és főképp ezért, mert erre gondolok, illetve pl.: arra a férfire aki nagyon tetszett, de vele nem jött össze (pedig már lassan egy éve volt).
Közben meg rettenetesen szánalmas ez, tudom és nem akarok így érezni. Amúgy nem panaszkodhatok, van szerető családom (szülők, testvér, még 2 nagyszülő is stb.), van sok barátom akik szintén szeretnek, hobbi, elfoglaltság, célok stb. De ezen kívül hiányzik, hogy egy rendes férfi akit én is szeretek, szeressen.
Hogyan tudnék ezen a hülye állapoton (nem a szingliségre gondolok ez alatt, hanem az ebből adódó szörnyű szomorúságra) túllendülni?
Pszichológussal megpróbálhatod, de olyanhoz kéne fordulni aki mélyen leáss veled, hogy micsoda az oka annak, hogy így érzel, nem találod a helyed. Sejtem jól is esne ventilálni. De ha szerinted nincs értelme, nincs rá pénzed az is rendben van.
Igazából tőlem ez az állapotod nagyon távol áll. Igaz voltam úgy, hogy jólesett volna az ölelés, bújás stb. de elintéztem annyival, hogy amikor majd kell jönnie akkor jön a szerelem és úgyis történt. Lehet azt vonztam be és e elmélet alapján neked azért nem jön össze mert annyira görcsösen, mondhatni betegesen vágysz társra, szerelemre. Talán jobb lenne élni az életed "ahogy esik úgy puffan" módon.
Már azt hittem valami komoly panaszról van szó
Aztán csalódottan olvasom hogy csak valami nő sír hogy nem találja chadet.
Légyszi ne fárasszatok már így este! Köszi!
Fiatal vagyok ez igaz (20-as éveimben) és tudom, hogy nem a világ problémája ez, de még sosem voltam viszonzottan szerelmes. Mások már családot alapítanak meg hasonlók. Én még erre nem vágyom, de arra igen, hogy szeressen valaki. Tény, hogy nem akarom hogy az akárki legyen, nem támasztok senki felé sem irreális elvárásokat, de egyszerűen belefacsarodik a szívem, hogy nincs egy párom akivel kölcsönösen szeretjük egymást.
Nagyon sokáig voltam úgy, hogy csak voltam. Voltak korábbi próbálkozásaim ismerkedésre de hamar feladtam és sokáig az önbizalmam is borzasztóan alacsony volt. Azóta ez sokat javult és most már kész vagyok több energiát beletenni, nyitottabb vagyok és leküzdöttem az évek alatt felszedett félénkséget is. Mégse sodor össze az élet a szerelemmel és az utóbbi kb. fél évben ez nagyon elkezdett hiányozni. És valahogy nem tudok ebből a lelkiállapotból kikerülni, pedig szeretnék. Hátha tud mondani valaki valami okosat.
Szakemberhez szívesen mennék, de egyelőre ilyen árak mellett anyagilag nem fér bele.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!