A szülőkkel élés miért gáz férfiként és miért elfogadott nőként?

Magyarán ha szar családba szüleik... Mintha tehetne róla.

Amúgy annyiból igaz ez "kedves" 40-es, hogy ha nem tudsz semmit adni a gyerekednek, inkább ne is csináld meg.

Két dolog számít alapvetően: jó genetikai háttér (jó külső) és vagyon/lehetőségek. És most itt ne arra gondoljon senki, hogy majd felnő a gyerek és kap 10 millió ft-ot, hanem inkább olyan élethelyzetben nőjjön fel, hogy alapból tudjam ajd mivel fog foglalkozni, kapjon meg ehhez minden támogatást, anyagi és szellemi támogatást egyaránt.

Szóval nem feltétlen a Lölö vagyoni szint, de azért egy tisztességes családi háttér, tisztességes vagyonnal, bevétellel, lehetőségekkel. Mondjuk továbbviszi a gyerek apuci "kis" vállalkozását.

A genetika meg önmagáért beszél. Lehetőleg ne örökíts tovább genetikai defekteket, hajlamot különböző durva betegségekre stb.

Ha ocsmány vagy alapból ne akard továbbadni a csúnyaságod stb.

Ez így durván hangzik, de szerintem ez a két dolog a legfontosabb az életben: a jó külső (jó genetika) és az anyagi gyarapodás lehetőségének megléte.

"#33 Éppen azért nem pereskednek érte az apukák, mert nem látják értelmét."

Ha a gyerekemről van szó akkor minden követ megmozgatok, mindent megpróbálok ami csak emberileg lehetséges, akkor is ha nincs sok esélyem, már ha valóban hiszek abban, hogy a gyerekemnek jobb lenne nálam, vagy esetleg váltott elhelyezésben.

Na ez az az ösztön ami az apák nagy részében nincs meg. Ezért nem a bíróságot kell okolni.

Ennek összetett szociológiai, társadalomtörténeti gyökere van és tudjuk, hogy a társadalmi normák nehezen változnak. Régi időkben is a férfi volt az, aki idejekorán elhagyta a családi fészket, elment szerencsét próbálni és kialakította a saját életterét, ezzel bebizonyítva, hogy képes megállni a helyét a világban. A nők meg mivel általában fiatalabbak voltak és akkoriban korán házasodtak, kb. az iskolapadból, a szülők mellől költöztek már a férfihoz és szinte azonnal családot is alapítottak. Feléjük nem alakult ki a saját egzisztencia elvárása, hiszen sokáig nem is lehetett hozzá joguk, később meg nem volt rá idejük, hogy egyedül éljenek.

Manapság pedig szintén ennek a lenyomata, hogy míg a férfiakra ferde szemmel néznek, ha bizonyos kor felett szülőkkel laknak, addig a nőkre annyira nem. Plusz a nők irányába viszont ott volt/van az az elvárás, hogy ők tartsák rendben a házat, főzzenek-süssenek stb. és még mostanában is a nők jelentős részét ebben a szellemben nevelik. Tehát van egy olyan sztereotípia az emberek fejében általában, hogy a férfi, aki otthon lakik lusta és gyámoltalan, míg a nő inkább takarékos és segítőkész. Persze egyéni szinteken nyilván nagy a szórás.

Továbbá kis százalékban az is lehet az oka, hogy a nőktől ezt ennyire nyomatékosan nem várják el, hogy egy egyedül élő nő egyszerűen nagyobb veszélyforrásnak teszi ki magát, mint egy férfi. Ez gondolom nem szorul magyarázatra.

A nagyvilágban pedig ezeken túl az az egyszerű oka a diverzifikált elvárásoknak, hogy még mindig a nők tudnak csak szülni, az ő keresetük esik vissza a gyerekvállalás korai szakaszában, így nyilván nem alapozhatnak jövőbeni családi terveket egy olyan férfira, akinek még anyu köti be a cipőfűzőjét.

42-es: egyre közelebb van az az időszak, amikor kvázi meg fogod tudni "tervezni" az utódodat. Már most is kil het szűrni genetikai térképek alapján, hogy nagyjából mire számíthat két ember a közös gyermeküket, illetően, de ne aggódjon senki lesz ez durvább is.

A mai világban egyre kisebb "hiba" is okozhatja simán hogy valaki egyedül maradjon. A legtöbb incelnek semmi de semmi baja nincs, átlagos emberek, csak lehet épp nem olyan jóképűek, nem olyan magasak, vagy nem annyira szociálisak, de legtöbbször egyszerűen csak pechjük van. Szerencsételenek. Ennyi. Tudom, mindenki ráfog egy-egy tulajdonságra mindent, de önmagában egyetlen tualjdonság sem vezet a sikertelenséghez ez tény.

Viszont ha a sok apróbb, kisebb dolgot, hibát összeadod már bőven kijön a képlet.

És igen, ha CSAK mentális problémák vannak, akkor ez is okozhatja a totális sikertelenséget. Viszont azt nem tudhatja senki, főleg nem simeretlenül hogy ezek miből fakadnak vagy egyáltalán a mentális gondok az okok, vagy csak az okozat.

"A mentalis bajok es az alulszocializaltsag nem oroklodnek."

De öröklődnek, képzeld el. Minden öröklődik, ne legyél már idióta.

Ha apád, anyád introvertált, vagy sokszor antiszociális, te is az leszel. És képzeld, azért születthettél meg mert mondjuk szerencséje volt a két szülődnek, hogy találkoztak. Lehet ha egy apró dolog máshogy alakul soha nem találkoznak és soha nem örökítik át a mentális dolgokat az utódokba.

És ezek akár generációkon át végigvonulhatnak, de az sem mindegy milyen módon éli meg valaki őket, meg milyen közegbe kerül, hogyan nő fel.

Itt millió tényező együttjárása vezet oda ahová.

45-ös

Én pl évekig pánikbeteg voltam. Kezeltettem, most nagy ritkán ha “rohamom” van, kordában tudom tartani. Édesapám korai halála és a temetése körüli herce hurca miatt alakult ki nálam ez. Tehát akkor nekem sem kene gyereket vállalnom szerinted ? Vannak mentális állapotok (mert a legtöbbjük nem betegség), ami egyáltalán nem öröklődik.

25N

27# olyan jogon, hogy mi is dolgozunk.

Arról meg nem én tehetek, hogy neked nem a rendes lányok kellenek hanem akik nem végeznek házimunkát.

47-es: írtam én ilyet magamról?

"de ok tovabb tudtak orokiteni a genetikajukat"

Igen, mert más világ volt alapvetően. Meg mint írtam: szerencse.

46-os: úgy látszik nem sikerült felfogni amit írtam. Nem EGYETLEN tualjdonság okozhat csak valamit, ne fogj már egy problémára mindent. Sok dolog kombinációja és a hajlam a lényeg.