Meddig marad ez a kínzó érzés ha egy hosszú kapcsolatomnak lett vége? Hiába ismerkedek mintha marna valami belülről

Kíváncsi vagyok, hogy akik itt azt javasolták arra, hogy nem érzed komfortosan magad mikor ismerkedsz, már már megvetően, hogy ülj magadban és várd a csodát, a való életben milyen emberek.

Szerintem:

A: vagy azt se tudják már elképzelni milyen egyedül lenni

B: mindig egyedül voltak, meg vannak keseredve, és már annyira megszokták a szart, hogy el se tudják képzelni, hogy lehet jobb

Nem azt írta senki, hogy dögölj meg egyedül csak még mondatokat se tudsz ertelmezni olyan buta vagy túlérzékeny vagy.

Te azért vagy depressziós, mert az akarsz lenni, te másoktól várod el, hogy ne légy az holott lehetetlent vársz el tőlük.

Barátságról hallottál már, ismerősi kör kialakításáról? Azt írtad, hogy a párod miatt elkövettél hibákat és mégis újabbakat akarsz.

Léteznek facebook csoportok, léteznek olyan programok, hobbik ahol lehet ismerkedni BARÁTI alapon és ha lennének végre, vagy haverjaid akkor nem kéne egyedül mászkálni.

Bár abban se van semmi, mert nem tudhatod soha kivel ismerkedsz össze, de te azt hiszed téged lesnek az emberek, hogy egyedül vagy köztük. Holott szarnak a fejedre, mert nem ismernek téged.

Egyszerűen olyan önbizalomhiányos vagy, hogy beképzelsz magadnak dolgokat amelyek nem is reálisak, de mégha netán néhol rád is néznek egyal nem biztos, hogy azért, mert egyedül vagy ott!

Neked társ kell, akivel lóghatsz, aki szeret. Nem gondolkodsz barátságban.

Nem lehet mást írni csak azt, hogy szenvedj tovább!

Én csak azt tudom ismételni, abszolút együttérzően és segítő szándékkal, hogy erőltesd, amíg csak tudod, mert ha hagyod, abból 100%, hogy csak a tartós magány és a depresszió lesz. Sajnos én eljutottam arra a pontra, hogy sem a találkozásra, sem az azt megelőző chatelgetésre, ismerkedésre nem tudom már rávenni magam egyáltalán, innentől nyilván nem opció az erőltetés. Na de így már csak lefelé visz az út... az igazi befordult macskás vénkisasszonyságba kb.

14

24. szerintem te vagy képtelen felfogni, amit a kérdező írt.

Neki nem az a baja, hogy nem tud ismerkedni, neki nem az a baja, hogy nincs önbizalma, neki az a baja, hogy 35 éves nőként szarul érzi magát egyedül, de ha más férfiakkal ismerkedik, van benne egy kellemetlen érzés, ami egy közel 10 éves kapcsolat meg csalódás után egyébként annyira nem meglepő, de az a büdös életbe nem attól fog elmúlni, hogy valaki otthon befordulva nyalogatja a sebeit a tv előtt.

De ki "mondta", hogy nyalogassa a sebeit a TV előtt??????

Mozduljon ki, ismerkedjen, de ne azért, hogy valakivel párkapcsolatban legyen, mert depressziós és úgyse működne az a kapcsolat, hamarább még jobban depressziós lenne!

Pszichológus hoz kéne járnia.

Most ha a párjának lennének barátai és ő még ismerkedni se tud baráti/ismerősi alapon akkor mi lesz? Otthon ül míg a párja a barátaival lóg, várni fog rá, sírni, hogy otthon hagyta? Vagy mi a szösz?

Egy antiszociális, önbizalomhiányos ember, aki még rémeket is lát, hogy őt gúnyolják a szemeikkel, mert a koncertre, színházba egyedül ment az ezerszer jobban fogja a párjáról hinni, hogy azt gondolja, hogy értéktelen, hogy nem szereti őt és hasonlók, mert már érzések is benne lennének. Lehet ki akarná sajátítani, lehet állandóan rajta lógna, lehet féltékeny lenne nőkre alaptalanul és úgy nem lehet párkapcsolatban létezni!!!

Először fejben kéne rendet tenni, önbizalmat nyerni, először ismerkedni baráti szinten, vagy "ami alakul" téren, de 9 éves kapcsolatot ki kéne heverni full, mert még az is romba dönti az új kapcsolatot, mint a huzat!!!

Aki ezt nem képes felfogni azt nagyon sajnálom.

Más is szomorú még 20 ismerős mellett is meg szerető társ mellett is időnként.

Ő lehetetlent vár el! Álomvilágban él.