Mennyire baj, ha nem vagyok "férfias" férfi?

Nem felelek meg a férfi sztereotípiáknak, miszerint a férfiak a barkácsolás mesterei (a legegyszerűbb dolgok is nehezen mennek, a bonyolultabbhoz hozzá sem tudok kezdeni), autómániások és lehetőleg "vagánykodva" vezetnek tehát jó gyorsan, "sportosan" (én nem szeretek vezetni, és ha kell is, akkor szabályokat betartva, defenzíven teszem), a férfiak focirajongók (utálom a focit), tech-guruk (hát én nem), erőbajnokok (átlagos erőkifejtésre vagyok képes), sikeresek (nem vagyok sikeres) és persze szeretik a harcokat, a dominanciát, "minden nap újra meg kell hódítani a nőt" meg az ilyen dolgokat (hát én nem!)

Elveszett embernek érzem magam, mert azt érzem, hogy nem felelek meg senkinek.