Összejönnétek olyan nővel aki a szüleinél lakik 28 évesen?

Természetesen.

Egyébként meg - az elvi dolgokat leszámítva - mi az előnye annak, ha valaki egyedül, havi 150-et elszúr egy albérletre?

Nyilván ha krónikusan rossz a viszony a szülőkkel, az teljesen más helyzet. De ha nincs köztük konfliktus, biztosítva van a saját élettér, akkor miben is különbözik ez az albérlettől? Abban, hogy az albiban tök egyedül vagy, és kiadsz rá egy valag pénzt. Semmiven nem vagy önállóbb, tekintve, hogy a lakás nem a tiéd, te csak bérledl. Attól pedig, hogy a szülőkkel egy házban él valaki, még lehet önálló élete, önálló gondolatai, önálló döntései, önálló költségvetése...

Szóval ami marad, az az, hogy verheted a melledet, hogy te bizony "önálló" vagy.

Egyébként meg nem szeretem a logikátlan embereket, akik mondvacsinált elevek alapján képzelik hű, de nagynak magukat.

"30 ezer forintért bérlem + rezsi"

Ez nyilván nem "tiszta" ügy. Vagy valami rokoné, jóhaveré a lakás, ahogy élsz (azaz kvázi ugyanaz, mint ha a szülői házban lenne egy szobád), vagy valami nagyon nagy sumákság van itt. Egy normális albérlet vidéken is 100-150 ezernél kezdődik, frekventáltabb helyeken meg lehet 200 is.

Figyelmébe ajánlanám mindenkinek, hogy a kérdező egy nem normális idióta, ráadásul nem nő, ezt tegnap már megbeszéltük.

Tessék:

https://www.gyakorikerdesek.hu/felnott-parkapcsolatok__tarsk..

https://www.gyakorikerdesek.hu/felnott-parkapcsolatok__tarsk..

https://www.gyakorikerdesek.hu/felnott-parkapcsolatok__tarsk..

https://www.gyakorikerdesek.hu/felnott-parkapcsolatok__tarsk..

Beteg az ürge nem vitás.

Na, akkor mondok valamit.28 éves vagyok, kapcsolatban élek, albérletben lakuk.

Édesanyám egyedül él a nagymamámmal(anya gondozza a mamát) egy 120 m2-es, szép, felújított családi házban.

Megnyugodhatsz, hogy én is ott laknék velük, ha egyedülálló lennék.Nem éreznék semmi szégyent emiatt, így is túl nagy kettőjüknek a ház és a 900 m2-es udvar.Inkább laknék együtt velük, mint sem hogy kifizessek havi 150 ezret egy 30 m2-es garzonért.

Szerintem akik ódzkodnak a "mamahoteles" életstílustól nem vitatják, hogy otthon lakni költséghatékonyabb, meg legalább van kihez szólni, ha hazaérsz. Talán még az sem elképzelhetetlen, hogy el lehet érni egyfajta önállóságot ilyen körülmények között. De amit sosem tapasztalt még meg az, aki egész életében családi környezetben lakott, az a magára utaltság. Amikor tényleg neked kell helyt állnod minden apró-cseprő vagy nagyobb elintéznivalóval kapcsolatban, mert nincs más, aki elintézi helyetted. Ez az önállósodásnak már egy egészen más szintje. Akik ezen már túl vannak, azok általában talpraesettebbek a napi problémák megoldásával kapcsolatban, kevésbé elveszettek.

Nekem amúgy mindegy, hogy a másik otthon lakik-e vagy sem, de mamahoteles az ne legyen. (A különbség a kettő között, hogy a mamahotelt klasszikus értelemben arra értik, aki úgy él otthon, mint egy gyerek, tehát kiszolgálják, neki semmire nincs gondja.) Én magam is későn költöztem el otthonról, mert anyukámról kellett gondoskodni, de előtte hiába rám hárult kb. minden ház körüli teendő, miután elköltöztem, akkor is érezhető volt a különbség és magamon, a hozzáállásomon is érzem a változást a korábbi énemhez képest.