30-as szingli hölgyek, megbántátok hogy a 20-as éveitekben nem tettetek elég időt és energiát a társkeresésbe és most lényegesen alacsonyabb értékkel versenyeztek?

De ha az a tapasztalatuk? Nem minden férfi csak a seggre megy, vannak minőségi férfiak, akiknek szintén fontos, hogy a párjuk okos és dolgos legyen. Illetve a pénz ad egyfajta önbizalmat/nyugalmat, ami szintén vonzó.

Én a fogyásomat írtam, még sem kaptam őszinteségért piros pontot, pedig nem kell mondogatni magamnak, hogy láthatatlan voltam dagadt 20 évesként, csinos 30-asként meg megnéznek.

32 éves vagyok. Az értékem nem alacsonyabb, mert legalább nem vagyok olyan kis majom, mint huszonévesen. Viszont tény, hogy a legtöbb korombeli házas, vagy éppen házasodik, gyereke van, vagy babát várnak.

Gondolkoztam már ezen, hogy mi lett volna ha... Ha nem egy olyan emberre pazarlom a huszonéves koromat, akire nem kellett volna. Vagy ha nem vagyok olyan nyughatatlan, mert én élni akartam itt is, meg ott is, meg akkoriban nagyon kiakartam magam próbálni külföldön is. Hát mentem.

Az a helyzet, hogyha ezeket nem élem meg, akkor tuti biztosra veszem, hogy lenne bennem egy hiányérzet.

Ha a szülővárosomban kellene élnem ( most költöztem el onnan), akkor szintén nem élvezném a dolgokat, mert utáltam ott lenni.

Mostmár úgy érzem, hogy jó lenne egy társ. Csak akkor innen meg újból visszakanyarodunk oda, hogy a legtöbb korombeli már házas.

De hát ez van, azért még nem temetem el magam.:) Csak nehezebb lesz, és ez sajnos tény.

Időt, energiát, mindent beletettem. Évekig reméltem, hogy majd mellettem megállapodik. Elhittem, hogy szeret, el akar venni és gyereket szeretne tőlem. Aztán kiderült, hogy átvert és meg is csalt. Most inkább örülök, hogy legalább gyerek nincs.

Nem akarok versenyezni, senkivel. Pont nem érdekel, hogy ki szerint vagyok alacsonyabb szinten pusztán a korom miatt. Egyszerűen ezerszer jobban érzem magam szingliként. Kinyílt a világ. Nem igazán látom értelmét, hogy megint elcsesszem az éveket egy férfi mellett, kitegyem a lelkem és körbeugráljam, hogy amíg én vasalom az ingeit és főzöm a vacsorát, gondozom a beteg édesanyját, addig ő hálából más combját markolássza.

Szerettem volna átélni, hogy milyen, ha valaki őszintén szeret. De erről ugye lekéstem, lefőtt a kávé, lejárt a szavatosságom, stb, stb. Olyan meg nem kell, aki csak beéri velem, miközben se külsőre se emberileg nem ér fel hozzám. Egyszerűen kivontam magam a társkeresésből.