Szerintetek vannak emberek, akiknek hosszú távon egyszerűen nincs igényük a párkapcsolatra?

Vannak.

Nekem alapvetően soha nem volt rá különösebben nagy igényem, hogy legyen valakim. Az ismerkedés részét meg kifejezetten nem szerettem a dolgonak, főleg ha "erőltetni" kellett. Ez a menj oda hozzá, szólítsd le, írj neki, találkozgassatok nekem nagyon az erősségem.

Általában haverok, barátok is úgy lettek, hogy "összesodródtam" velük, aztán azt vettem észre, hogy hoppá 10+ éve egymást "nézegetjük", meg együtt bandázunk.

Párkapcsolatom is így lett, hogy egyszerűen csak találkoztunk és úgy alakult a dolog, hogy együtt is maradtunk.

Amikor próbáltam "erővel" az ismerkedést, szervezni a dolgokat, randira hívni a csajt, írtam neki folyamatosan, abból soha nem lett semmi.

Az exemmel is úgy volt a dolog, hogy mielőtt ténylegesen összejöttünk volna, hónapokig "húztuk" egymás agyát. Én már inkább le akartam volna rázni magamról, mert egyszerűen nem tudta eldönteni mit akar, aztán amikor már nem igazán foglalkoztam vele, akkor akaszkodott jobban rám. Amikor pedig én akartam erőltetni a dolgot, őt nem érdekeltem. Aztán valhogy mégis összejöttünk.

Szóval jó lenne egy társ, egy igazi társ, de csak azért nem fogok se keresni, se próbálkozni hogy valaki legyen mellettem. Nem valakit akarok hanem olyas valakit aki tényleg minden téren megfelel nekem és én is meg tudok felni neki.

Erre viszont kicsi az esély, hogy összejön.

Ahogy elnézem a legtöbb ember amúgy is csak azért van együtt a párjával, mert "a semminél mégiscsak jobb így", esetleg nem akar egyedül maradni, vagy vaéami egyéb tényező, mint hitel, közös ház/lakás, gyerek(ek) együtt tartják őket.

Na erre nekem nincs szükségem.