Ma már miért nem együtt teremtik meg a biztonságot?

Párkapcsolata lehet… de szembe mernèl nèzni a gyerekeddel ha èhes és megmondani neki, hogy kisfiam ennyi volt nincs több kaja mert nem jut??

Vagy szorít a cipő de tűrd mert nemtudok újat venni neked ….

Az a szomorú, hogy itt mindenért az egyén a felelős. Miközben rengeteg munkaadó csak azon van, hogy minél kevesebbet fizessen.

Erről sem beszél itt senki.

Szerintem nők is keresnek 300k-t és ők is éppenhogy nem döglenek éhen egyedül albérletben belőle, ahogy a kérdező. Na hogyha ők ketten összejönnek, akkor már jobban kijönnek és léphetnének feljebb életszínvonalban, mert amit eddig lakhatásra elköltöttek, annak csak a felét kell elkölteniük.

Azt meg már ne ömlengjük felelősségteljessé meg önállóvá, akinek "alapoznia" kell másra. Nem azt mondta a kérdező se, hogy egy milliomos cicababa márpedig őt tartsa el.

Én szarul keresek, de soha nem találkoztam még olyan nővel akit egyáltalán érdekelt volna a téma. Sokan persze szóba hozzák maguktól is, hogy ők ennyiből meg annyiból élnek, de valahogy én arra még nem láttam példát, hogy valaki csak és kizárólag emiatt nem akart volna ismerkedni, vagy azonnal nemet mondott volna.

Ahogy a kérdező is írja a legtöbben az országban ebbe a kategóriába esnek.

Amúgy sincs senkire ráírva, hogy mennyit keres, mondjuk ha nagyon jól és szereti is elkölteni a pénzt az talán látszik valamennyire, de egy átlagos szinten ezt tuti nem tudod eldönteni a másikról.

Sokan a minimálbérből is iPhone-t vesznek, meg 4K TV, hó végén meg éheznek...

valaki pedig a több millió fizut is inkább befekteti vagy saját vállalkozás alapításába öli stb.

Amúgy tény, hogy együtt sokkal könnyebb, erre viszont látok példát elég sokat, hogy kvázi kényszerből vannak együtt emberek.

Mert X-nek van lakása, Y pedig úgy gondolja, inkább lesz X-el, mert legalább az biztos.

Nekem mondjuk megadatott a saját lakás fiatalon is (örökség) és egy balatoni telkem is van, szóval ha anyagilag nagyon megszorulnék, akkor még mindig van B opció is, hogy azt eladom és ideig-óráig kihúznám.

A munkám viszont extrém fos. 6 év munkatapasztalattal, diplomával, nyelvvizsgával, olyan munkakörben amit a cégnél már kvázi senki nem tud elvégezni sem keresek átlagban 300 ezret. És nem vesznek fel sehova. Bárhova jelentkeztem gyakorlatilag azonnal a kukában landolt az önéletrajzom, nem jeleztek vissza, ha vissza is jeleztek, az mindig elutasítás volt. A végén már tényleg legalja sori munkákra is beadtam a jelentkezést, semmit nem ért az egész. És az a vicces, hogy nálam sokkal képzetlenebb és kevesebb tapasztalattal rendelkező ismerőseimet pedig azokra a munkákra simán felvették ahonnét engem elutasítottak azonnal.

Szóval a szakács ismerősömet felvették gépbeállítónak, úgy hogy engem visszautasítottak, holott kb. 4-5 éve ez is része a mostani melómnak.

Jelentkeztem minősgellenőrnek, onnét is pár honap után jött az email, hogy nem engem választottak (milyen meglepő...), nemrég megtudtam, hogy egy ismerősöm, aki előtte dohánybolti eladó volt pedig simán felvették a pozícióra.

Szóval ja a munkaerőhiány meg a "tanulni kellett volna" csak egy nagy bullshit. Ha olyan nagy munakerőhiány lenne akkor nem hiszem, hogy BÁRKIT is visszautasítanának aki dolgozni akar. Pedig ez a helyzet. Szóval én is maradok, legalább ez közel van meg azt a kis aprópénzt megkapom érte. Lakásra már úgysem kell gyűjtenem...