Van az én helyzetemre valami külön pill?

20. Ne személyeskedj. Nekem jó életem van, mert jóképűnek, magasnak, egészségesnek születtem. Legtöbbször ha valami bajom van csak erre gondolok és egyből felvidulok.

Az erőltetett pozitivitás szerintem több terhet rak az ember lelkére. Ha nincs egy jó életed, teljesen normális, hogy nem vagy vidám és nem vagy ettől akaratgyenge, vagy rossz ember. Az lenne a csoda, ha valaki a te helyzetedben vidám lenne.

Egy múltbéli traumát segíthet feldolgozni egy terápia, de egy folyamatosan megtörténő és újra átélt traumát (vagyis egyeseknek az életet) azt nem segít feldolgozni.

21, öhm... de, igen.

És nem, nem a múltat segít feldolgozni. Hanem a múlt által rádrakódott jelenlegi érzéseidet.

És mi az, hogy erőltetett pozitivitás? Ki besézlt ilyesmiről?

ÉS főleg:

M az, hogy az lenne a csoda, ha az én helyzetemben vidám lenne?:D Mégis miért?:D Akkor ezek szerint csodában élek nap mint nap? Hiszen kielégítőbb, gondtalanabb és örömtelibb az életem mint bőőőőőven sok más embernek. Vélhetően a felső harmadba tartozom az országban.

Pont ez a lényeg. A pszichoterápia sikerült megbírkózni olyan dolgokkal amik képesek lennének egy életre nyomorba dönteni. Így viszont túl tudtam lépni rajta és egészebb az életem azoknál is, akik ötödakkora problémával küzdenek.

Mondjuk szerintem az pl elég lehangoló, hogy téged az hangol fel, hogy olyannak születtél amilyen vagy:D Még régen volt egy csaj ismerősöm aki azt mondta, hogy sok szar van az életében, de legalább a melleire büszke lehet, mer tjó nagyra nőttek. Hát mondom az aztán teljesítmény:D Az ilyen ember mire lesz legközelebb büszke? Hogy az van a lába között ami?:D Mi lenne, ha inkább az elért sikereinkre lennénk büszkék, nem pedig arra, amiért semmit sem tettünk?:D

"Az ilyen ember mire lesz legközelebb büszke? Hogy az van a lába között ami?"

Felőlem le is nézhetsz engem meg akárkit aki így gondolja, de sokkal inkább vagyok büszke az adottságaimra mint a teljesítményeimre.

Olyan teljesítményei jellemzően másnak is vannak mint ami nekem, és mindig van sokkal jobb is nálam. De semmire nem megyek ezekkel ha nincs valami adottságom amire büszke lehetek

Ez lehet bármilyen apróság is

Na most én a lábam közére pont nem lehetek büszke sajnos mert viszonylag kicsi. De rohadtul büszke lennék rá már akkor is ha az átlagosnál picikével is nagyobb lenne. De legalább tudom használni ami adatott, ez is ok már hogy ne kelljen szégyenkeznem

Szóval meg kell találni azt a kis pontot ami pozitív és abba kell kapaszkodni, rengeteget lehet ellensúlyozni így.

De nem korlátlanul

Tehát szerinted csak arra lehet az ember büszke, amiben jobb másoknál?

Az nem elég ha.... elég jó vagy? Feltétlen muszáj versengeni?

22. Már megint személyeskedsz, de most legalább olyat is adsz a számba, amit nem mondtam. Nem büszke vagyok arra, hogy ilyennek vagy olyannak születtem, mert én nem tehetek róla. Se arról, hogy jó genetikával születtem, se arról, ha esetleg egy jó családba, jó körülmények közé. (Még ez utóbbi lehet a másik fontosabb dolog.) Ezekre nem büszkének kell lenni, viszont ettől függetlenül adhat örömöt, hálát, jó érzést, nyugalmat folyamatosan napról napra, hogy ezekre mindig lehet támaszkodni. Ahogy írtam, ha valami nem így vagy úgy sikerül az életben, akkor ha már arra gondolok, hogy amúgy egy külsőre vonzó ember vagyok és egészséges, az elég jó érzéssel tölt el mindig. Ugyanígy ha valaki arra gondol, hogyha esetleg semmit nem ér el az életben magától, akkor is viszonylag nagy vagyont fog örökölni a családja révén, az is ad neki egy megnyugvást. Érted, ezek a dolgok már iszonyatosan sok stresszt levesznek az emberről ahhoz képest, mintha nem állnának rendelkezésre. És ezzel nem azt mondom, hogy akkor ne akarj elérni semmit az életben, vagy kizárólag a kinézetedre támaszkodj mostantól, mielőtt ezt adod a számba.

Magyarul nem tudom annak a nevét, amit írtál a második bekezdésben, de angolul ez a cope/coping ige, amikor valaki olyan dolgokba beszél bele jót, ami mögött nincs semmi jó. Pl. valaki azt mondja, hogy mióta elveszítette a lábát egy balesetben és elhagyta a felesége, tönkrement az élete, azóta átértékelte a dolgokat és sokkal jobban élvezi az életét. De ez valójában nem igaz, csak megtörne az elméje, ha bevallaná saját magának az igazat, hogy tönkrement az élete igazából és ha választhatna természetesen azt választaná, hogy bár ne történt volna meg vele a baleset. Vagy ilyen kis apróság, de ugyanez, amikor egy nő elutasít és aztán azt mondod, hogy "Hát úgy sem volt egy jó nő.". De az volt, különben nem próbálkoztál volna nála. De ha neked beválik hajrá.

Amúgy kiemelnéd azt a részt, ahol személyeskedtem? Hol említettem bármit is a személyeddel kapcsolatban?

És értem, hogy te nem hiszed, hogy bizonyos körülmények miatt az ember nem lehet boldog de... azért mert azt gondolod, attól még biztos, hogy így is van? A pszichológia alapja az, hogy az minden érzelemnek van létjogosultsága. Te konkrétan ezt tagadod meg, mert ha valaki az tmondja, hogy "én jól vagoyk" akkor rávágod, hogy "nem, te nem lehetsz jól". Miért is? mert te hasonló helyzetben nem lennél jó? Vag ymert te nem tudod elképzelni, hogy ebben a helyzetben jól lehet lenni?

Teljesen ismeretlen helyzetbne lévő teljesen ismeretlen emberekre mondod rá, hogy nem úgy éreznek, ahogy gondolják, hogy éreznek. Szerinted ez okés?

26#

Hiába erőlködsz, 25# értelmesen levezette, te megcáfolni nem tudtad. Ez a coping jelenség nagyon is valós, az emberek alapvetően hazugok, önmaguknak is gátlástalanul hazudoznak a túlélésért. Hiszen ha bevallanák önnön totális kudarcaikat, legtöbbjük kinyírná magát nyomorában. Ez tényleg tiszta védekezési reakció, mentális védelmi ösztön. De azért ne kelljen már elhinnem csak azért mert sokaknak fontos!

Nem kell bebizonyítani, egyszerüen azt mondjuk: ha nincsen alapja a boldogságnak, akkor az csupán hazugság (önmagunknak is) és illúzió

Ily módon valótlan érzés, pusztán önvédelmi reakció

Amúgy 25, egyszerűen félreértetted amit írtam.

Nem az tállítottam, hogy egy akármilyen hátránnyal élő ember azt mondja, hogy ő attól boldog, hogy van ez a hátránya.

A pszichológus abban segít, hogy ANNAK ELLENÉRE képes legyen boldog lenni.

A kettő nem ugyanaz.

Mutass egy tökéletes életet. Csak egyet!

Fogyatékkal élek, hiányzik egy érzékszervem. De van saját lakásom, feleségem, havonta annyit teszünk félre, mint másnak a kéthavi fizetése, épül a családi házunk, jön a gyerekünk, kb 30 főig kiterejedt baráti köröm van, összetartó családom, jövőképem.

Szeretném, ha nem lennék fogyatékos? Persze.

De ha döntenem kéne, hogy visszakapom az egészségemet, cserébe a fentiekből le kell mondjak valamelyikről... hát.. valószínűtlen, hogy halandó lennék a cserére.

Szeretek reggel felkelni, a munkám miatt sem panaszkodhatok, a délutánjaim jól telnek, tervezzük a jövőt, jókat mulatunk... összességében hálás vagoyk amiért ilyen az életem amilyen.

Lehetne jobb? Persze. De kinek nem?:D

A boldog élet nem tökéletes életet jelent. Szerintem olyan amúgy nem is létezik.:D De mondom, ha tudsz egy ilyet mutatni, szeretettel várom.

És mondom, megköszönném, ha elvennék a fogyatékosságomat, fizetni is szívesen fizetek érte pár tucat millát. De ha erre nincs lehetőség, valójában így is hálás vagyok, hogy ezt az életet élhetem.

És belemagyarázhatod, hogy persze, hazudok, valójában ez nincs így... de akkor nincs értelme a beszélgetésnek, ha egyszerűen mindenre csak az az érv, hogy ez hazugság.

ÉS

felvetnék még valamit.

Azt mondod, hogy ilyen ember nem lehet boldog, max behazudja magának.

És? Az baj?

Mi a jobb? Valami hiányosságban szenvedni és emiatt minden nap átkozni az eget, szenvedni és várni, hogy elmúljon a zélet? Vagy azt hazudni magadnak, hogy boldog vagy, így kelni fel, tolni a szekeret, élni az életet, és aktívan élni?

Csak mert tegyük hozzá, hogy a depresszió egy olyan dolog, ami kinyírja a motivációt. De ha boldognak ézed magad (hazugságból) az ismán lehet a depresszió ellenszere és képes vag ymeglépni olyan dolgokat, amiket depisen nem.

Szóval szerinted melyik a jobb élet?