Mit gondoltok a helyzetemről?

Előre köszönöm, hogy elolvasod :). 22 éves fiú vagyok. Lassan 2 éve ért véget az első kapcsolatom, amely 2 és fél évig tartott. Borzasztó volt végigélni azt, ahogy az a lány, akit mindenkinél jobban szerettem kezd kiszeretni belőlem, szakít velem, majd összejön egy másik fiúval és teljesen eltűnik az életemből. Ma már egyáltalán nem hibáztatom miatta, 90%-ban magamat tartom hibásnak az egészért.

Tavaly tavasszal kezdtem egyre inkább jóban lenni az egyik lány csoporttársammal. Főként messengeren beszégettünk, kavargattunk...volt néhány fura éjszaka amikor poénosan erotikusra vettük a beszélgetést. Úgy nyár elejére talán tényleg megkedvelt, és én is őt, de valamiért mégis visszább vettem a dologgal, nyáron kb egyáltalán nem beszéltünk semmilyen formában. Aztán már ő is elkezdett engem ignorálni, emiatt én is őt, mostmár tudatosan, mégis fáj amikor a többi sráccal nevetgél. Közben még az első barátnőm is nap mint nap a fejemben van.

A környezetemből kb mindenkit elkezdtem ignorálni volt akit tudatosan, volt akivel csak így alakult. Volt egy lány barátom (gimiben osztálytársak voltunk), akivel már 6 éve tartottuk neten folyamatosan a kapcsolatot napi szinten. Augusztusban összevesztünk, eléggé megsértődtem miatta, ezután 2 hónapig nem beszéltünk, majd rámírt, talán békülő szándékkal, de őszintén megmondtam neki, hogy én nem szeretnék már vele beszélgetni.

Nyilván ezekből én is rájöttem, hogy mindezt azért csinálom, mert nem akarom, hogy ismét bántsanak olyan emberek akiket szeretek. Nem akarom átélni ismét azt a fájdalmat, mint a szakítás után.

Viszont azt is tudom, hogy ez így nincs jól, mert ígyis szenvedek. Mi ilyenkor a teendő?