Elfogadható, hogy a nők alattomos módon visszaélnek a párválasztási jogukkal, és "vizsgáztatják", megalázzák a férfiakat?

Elképesztő látni azt a mennyiségű rosszindulatot, értelmetlen kukacoskodást, istenkomplexusos elemi lenézést, amivel a nők általában a férfiakhoz hozzáállnak. Ma már egy átlag nőnek is 2 könyvnyi potenciális "red flagje" van, nulla önreflexió és realitásérzék mellett, az az ember érzése, hogy ad-hoc módon hobbiból újabb és újabb, egyre nevetségesebb elvárásokat támasztanak, mert "miért ne", ha úgyis lesz olyan idióta, aki még mindig próbálkozik és ott vergődik a randikon, mint valami rögtönzött, előzmény nélküli államvizsgán, aminek csak annyi értelme van, hogy lehessen röhögni a szerencsétlenen, aki úgysem tud megfelelni a milliónyi irreális követelménynek. Ilyen nőket miért kéne komolyan venni bárkinek?

Sajnos a patriarchátus kritikája is érvénytelen akkor, ha a nők ennyire szemét módon használják az egyetlen jogukat, aminek ma még tényleges tétje van. Mintha lenne a nőkben egy tudatalatti, kollektív érzület, ami mentén a történelmi igazságtalanságok miatt most minden férfit meg kell leckéztetni. Ez márpedig nem egyenlőség, és ezzel a visszataszító cinizmussal csak további feszültségeket lehet generálni.

Hiba volt a szexuális forradalom és a nők eredendően ilyenek, vagy van még esély arra, hogy visszatérjenek a normalitáshoz?