A nőknek mi a legnagyobb félelmük párkeresés során, hogy miért nem fognak férfit találni vagy megfelelni a férfiaknak?

"A legtöbb nő nem első randin szexel, hanem sokadikon, amikor már biztosnak tűnik a kapcsolat alapja."

Komolyan mondom, bárcsak így lenne. A tapasztalat meg az, hogy a nők egész hamar ágyba bújnak alkalomadtán már a fejükben lévő illúzióval is.

19. Meg tömegek élnek normális férfivel. Én amondó vagyok, hogy a sok férfigyűlölő meg rettegő, aki állandóan csak a rosszat látja a férfiakban, az magának meg is teremti azt, hogy ilyen élete legyen. Lehet itt lepontozgatni, meg menőzni a 90%-otokkal, de az a helyzet, hogy a valóság ettől nem lesz másabb nektek. Nektek egy bántalmazó, szélhámos, igazi extra gyökér lesz majd a "párotok", hiszen a ti világotokban ez jelenti a férfit. Nem atomtudomány ez! Ilyet fogtok keresni. Ez volt a minta gyerek korotokban, ilyenek között szocializálódtok.

Olyan ez mint amikor a fél ország azon sír hogy milyen sz*r hely Magyarország. Nem az ország a sz*r, hanem aki mondja. Túl nagyok lettek az igények, amije meg van az embereknek, azt nem becsülik. Nagyjából még a panel proli is luxusban él, csak ezt ő nem veszi észre, neki évente 2 thaiföldi utazás, meg hétvégente wellness kellene. Az hogy családonként 2 autó, 5 telefon, berendezett lakás, ruha, kaja van, az már smafu.

Szóval lehet a férfiakon agonizálni, démonizálni, PONTOSAN olyat fog kapni minden nő mint amilyen saját maga! Ja, persze, ti annyira jók vagytok mindenben, annyira elfogadók, szerethetők, annyira megtesztek mindent a másikért. Hogyne, Ti is csak önmagatok miatt kerestek álompasit, aki majd a ti igényeteket maximálisan fedezi. Az a baj, hogy az álompasi az pontosan a nárcisztikus menő csávó, aki mellett olyan jókat lehet szenvedni. Persze ez hosszú távon nem fog jó lenni. Az amolyan rendes, megbízható férfi, akire lehet számítani, aki akar családot, gyereket, dolgozik, nem jár félre, az eleve ki van zárva, unalmas. Pont ez miatt rettegtek a jövőtöktől, mrt nektek a szuper férfi kll, akinél előre tudjátok hogy kudarc lesz. Vagyis reménykedtek, hogy a vagány, világutazó szívtipró majd mellettetek lehorgonyoz. Na ez az egyedüli dolog ami elbizonytalanít benneteket.

Ha innen nézem igazatok van, van miért aggódnotok. Illetve ti mondjátok mindenhol, hogy vagy a tökéletes álomférfi, vagy inkább egyedül. Viszont az az igazság, hogy akkora utolsó parasztokkal álltok össze, akivel már az első percben halálra van ítélve a jövőtök. Viszont olyan édes a szenvedés mellettük! Megcsal? Kivel? Nem hallgat rám. Nem mond igazat. Hazudik? Miért nem jött már haza? Kivel lehet? Iszik, bulizik. A kolléganőjét lájkolgatja... Na, kell ennél jobb nektek? :)

"Ja, persze, ti annyira jók vagytok mindenben, annyira elfogadók, szerethetők, annyira megtesztek mindent a másikért. Hogyne, Ti is csak önmagatok miatt kerestek álompasit, aki majd a ti igényeteket maximálisan fedezi. Az a baj, hogy az álompasi az pontosan a nárcisztikus menő csávó, aki mellett olyan jókat lehet szenvedni. Persze ez hosszú távon nem fog jó lenni. Az amolyan rendes, megbízható férfi, akire lehet számítani, aki akar családot, gyereket, dolgozik, nem jár félre, az eleve ki van zárva, unalmas." Nem gondolom ezt magamról. Sőt, nagyon jól tudom, mik a gyengéim, a rossz tulajdonságaim, mik lehetnek a buktatók az én oldalamról, amit bizony kompenzálnom kell.

Mindenki maga miatt keres párt. Vagy, te azért, hogy a szomszéd boldog legyen? Minden kapcsolat érdek. A gyerek azért kell, hogy egy elemi ösztönt kielégítsünk. Ettől függetlenül szereti az ember és mindent megtesz érte.

Ugyanilyen a kapcsolat is. Persze, hogy azért kell, hogy nekem jó legyen. Ha nekem jo, akkor célom ezt a jót megtartani és a másik kedvére teszek. Így megy ez minden emberi kapcsolatban. Nem atomfizika, hogy idézzelek.

Aki mellett szenvedni kell, az nem álom pasi és nem is jó kapcsolat. De az se, ahol méla undorral fogom meg a farkát azt mantrázva, hogy "dehát olyan jó ember". Próbáltam, nem buli.

Hiszem, hogy tömegek élnek boldog kapcsolatban. Csak sajnos a te normális férfi képed és a boldog kapcsolat nem feltétlenül ugyanaz. Ezért élnek tömegek szar kapcsolatban, belekényszerülve a helyzetükbe. Mert a normális férfi szerintem az, aki tesz a párjáért, a kapcsolatért és ugyanezt elvárja. Nem megalkuszik, aztán félre kefél. Nem játssza az eszét évekig, aztán mikor beleun mutatja ki a foga fehérjét.

A kapcsolatok többsége szart sem ér. A tömegek, akik boldogok többnyire a kapcsolat első szakaszában vannak, amíg a ferfiak többsége normális, a nők pedig annyira jók mindenben, annyira elfogadók, szerethetők, annyira megtesztek mindent a másikért. Csakhogy a kettő merőben összefügg.

Mert mikor Karcsi csak koszt csinál otthon, de bszik házimunkát végezni, mikor Aranka már szakadtan jár kel és rohadtul nem akar házi tündér lenni, mikor a gyerek mellett kiderül, hogy Géza így már nem akar kefélni stb. akkor megkapjuk azokat a kapcsolatokat, ahol "tömegek élnek normális férfivel".

8 évig voltam együtt a volt párommal, első kapcsolat, nagy szerelemmel indult. Nem vert meg, sőt, nem emelte fel a hangját sem. Nem dobáltunk tányért, vagy csapkodtuk az ajtót. Nem ivott, nem csalt meg. Mindig tudtam kb mikor ér haza, akkor is, ha pasis este volt. Soha nem volt ebből vitánk. De voltak más veszekedéseink, voltak nagy hullám völgyek és végül belefáradtam. Nem azért, mert nem volt "normális férfi" és nem azért, mert beleuntam, hogy nem vernek meg. Egyszerűen elmúlt a szerelem a rengeteg kompromisszum és megbántódás során. Nem volt bántalmazó, de nem működött már a kapcsolat. Más irányba változtunk, másra vágytunk. De, maradhattam volna, elvett volna feleségül, szülhettem volna gyereket és lehettem volna egy a tömegek közül, akik normális férfivel élnek. Csak épp boldog nem lettem volna. Ahogy a gyerekem se, aki egy ilyen kapcsolatba születik és nő fel.

A célom egy ennél jobb kapcsolat kialakítása és fenntartása. Nem egy bántalmazó majom, vagy egy "hát végülis legalább jó ember" mellett szenvedni. Akkor inkább egyedül, de kiegyensúlyozottan élek. Aztán fofok olyat találni, aki megfelel. Ebben egészen biztos vagyok. Lehet, hogy évek kérdése, de megéri. Mert egy rossz kapcsolat lassan darálja fel az embert. Akkor is ha nem bántalmazó, csak érzelmileg teljesen kihűlt.

A bántalmazó kapcsolattól azért félnek az emberek, mert ehyrészt gyakori, másrészt az a leghosszabb opció. Akkor is, ha személy szerint még nem volt benne része valakinek.

35. Értem! Tudod hogy hol kezdődik a férfi és a nő?Gyerekkorban, olyan 1.5 éves korban alakulnak ki az első minták. Hol akartok jó nőt meg férfit találni, amikor már divat a válás, divat, sőt követendő példa a deviancia és az önzőség. Most jutottunk l oda, hogy tömegével vannak olyan pasik és csajok,(nem férfiak és nem nők), akik nem láttak pozitív ffi/női mintát, nem látták a szüleiket párként viselkedni, a szociálmédiából, meg az összes trendformáló média felületről ömlik a szenny. Ami a minta. Most komolyan, normális férfi kell meg nő? Úgy hogy aki ezt mondja, az mélységesen megveti a család és az összes ezzel járó feladatot és fogalmat? Konkrétan akkor kell valaki akivel 0-24-ben lehet szexelni, aki Istenként kezel, aki felé nulla a kötelességem, akivel 0-24-ben csak szórakozni kell? Meg aki ultra szexi, akivel lehet dicsekedni és az összes kívánságomat teljesíti? Hagyjuk már!

Tudod mi kovácsol össze két embert? A közös cél és a munka. A teher. Ami lehet édes is. Nem a dugás, a szórakozás, a saját igényeim kielégítése. A hazugságok, hogy régen oltári rossz volt a nőknek, minden férfi alkesz, minden férfi félrejár csak egy mantra, ami a feloldozás hamis illúzióját adja. Azért vannak rossz kapcsolatok, mert a benne szereplő emberek rosszak és gyengék. Nincs itt különleges képlet meg mese habbal. Ez van! Ma már az érdek és az önzőség mindent felülír. Konteók? Mond azt hogy minden konteó, semmivel sem befolyásolják az életed. Jobb lesz ettől? Ugyanúgy befolyásolják. Szerintem előbb fel kellene ébredni mindenkinek a csipkerózsika álmából.

Én végigmentem ezen az úton, egy igazi tróger nihilista voltam, sz*r kapcsolatokkal félrejártam meg minden. Vártam a csodát. Annyira volt jó az életem mint én magam. Ma családos vagyok, eszembe sem jutna félremenni, komolyan veszem az életem. 30 felett diplomáztam le, karriert építettem, felépítettem az életem, van vállalkozásom.

Tudod mi az érdekes? Pontosan azon az úton jársz minden téren, amilyen belül vagy. Én is hibáztattam mindenkit, a szomszédot, a politikát, az életet. Majd miután komolyan vettem, szakítottam önmagammal, olyan emberekkel kerültem össze, akik egy teljesen más dimenziót nyitottak meg. A feleségem is komoly diplomás nő, a másik felem. Eszembe sem jutott azt hogy mikben kellene hogy kielégítsen, vagy hogy mi az hogy házimunka, főzés, családi pénzügyi gazdálkodás stb. Ezek jöttek mauktól.

Ez az ábrándozás hogy nekem ilyen meg ilyen pasi meg nő kell, meg majd a tinder, meg a badoo megoldja nekem. Mit? Mit old meg? Random embereket dobál be. Lottózunk? Hátha szerencsénk lesz? A párválasztás nem szerencse kérdése hanem tudatosságé. Ez azért rossz hír sokaknak, mert ebbe energiát kell fektetni.

Anno én is azt vártam hogy majd jön a tuti nő, aki majd istenként kezel, kinyalja a s*ggem, én meg élem a királyi életemet. Ez a tuti kudarc receptje. Tudod hogy változtam meg?

Úgy hogy egyik reggel felkeltem, és kivettem egy albérletet, reggel fél ötkor keltem, megvettem az első Express újságot, és munkát kerestem. Olyat, ami extra kihívást és szenvedést hozott. Elég volt a kényelemből.

Majd munka mellett felvételiztem az ZMNE-e, a képzés összegét összespóroltam. Mindjárt lett mindennek értéke. Nem siránkoztam, azt mondtam magamnak, ha sz*r valami, akkor abba nem tettem elég energiát, vagy rossz úton járok. Megismertem a leendő feleségemet, ismerkedtünk, de csak dugtunk. ISMERKEDTÜNK. Ki milyen, ki mit gondol a világról. Figyeltük egymást tudat alatt. Nm álltam le orrba-szájba minden nővel, csak hogy p*nához jussak.

Az a baj, hogy sok ember aprópénzre váltja a tehetségét na meg az életét.

ISMERKEDJ. Értsd ezt szó szerint, ne lapozd át a dolgokat, ne képzelj bele más tulajdonságokat. Mindenkinek az élete megy egy úton. Na, pont olyan emberekkel fog találkozni mint maga az út, az út pedig önmaga.

Sajnos az EGÓ ezt nem igazán fogadja el, mást fog hibáztatni, önmagát meg piedesztrára emelni. Lehet ezt játszani, csak nem sok értelme van.

Nincs megfelelő férfi az életedben? Két dolog van: senkit sem érdekel rajtad kívül, a másik meg ez a TE hibád. Kemény dolgok ezek, de jobb elfogadni és tenni ellene, mint egóból élni.

A kapcsolat vagy házasság érzelmi része: Mit gondolnak az emberek az érzelmi részéről? Hogy örök? Hogy majd ezt a párterapeuta megoldja pár kommersz tanáccsal, ami ideig-óráig működik mesterségesen? Vagy mégis mi? Majd a napi kötelező szex bebiztosítja az érzelmeket? Vagy hogy az egyik fél pedálozik a másiknál? Tudod mi adja az érzelmi stabilitást? Az, hogy a kapcsolat elején ISMERKEDIK az ember, nem csak együtt jár valakivel. Hogy tudatosan figyeli és érzi a jeleket és nem hazudik magának. Igen, nagyon fontos hogy azonos szellemi, mentális, és érzelmi síkon mozog az ember a másikkal. Hogy a marginális kérdésekben nincs nagy különbség. Ezek után a legfontosabb a közös cél, ami gyakorlatilag egy (jobb esetben) és életre szóló közös "vállalkozás" lesz. Nem a dugás, nem a zabálás, az utazás, a lógás, a szórakozás.

Meg lehet sértődni nyugodtan hogy mit pofázok én, meg hogy te meg te meg te milyen magasságokban mozogtok. Nyugodtan. Semmit sem fog változtatni. Ha pl. 30 vagy és még mindig az igazit keresed, nem vagy te olyan magasságokban, legalább is eddig nem. Teljesen mit gondolsz magadról, a bizonyítványod maga az életed. Fel meg lepontozgatások sem számítanak. Vagy szembenézel önmagaddal, vagy buktad. Na ez a világ legkeményebb dolga, ehhez nem kell pszichológus meg ál optimista megmondóember. Nézz szembe önmagaddal... csak ennyi. Ha magadnak is hazudsz, addig beleragadtál a jelenedbe.

Én tudod mit láttam anno? Egy sz*r, öntelt, egoista embert, aki úgy gondolta neki minden jár. Tudod ki voltam valójában? Egy senki, aki azért tartott ott, mert elhitte azt, amit az egója elhitetett vele.

Semmitől sem kell félni, amit el szeretnél érni azt el is fogod. Én sem hittem ebben, de tényleg így van! Bármit elérhetsz, csak az a kérdés hogy "megfizeted-e" az árát. Munka, szenvedés, kitartás. Nem hangzik túl jól, de ingyen nincs semmi. Soha senki nem hibás csak TE! ... ezt el kell fogadni, a jó kapcsolat/házasság már csak következménye önmagad életének. A rossz is. :)

"Tudod mi kovácsol össze két embert? A közös cél és a munka. A teher."

Azért van annyi boldog öregember együtt, mély szeretetben, egy ágyban alva... Azért volt mindig is magas az alkoholizmus, azért ennyi a depressziós, agresszív ember közöttük.

"Én végigmentem ezen az úton, egy igazi tróger nihilista voltam, sz*r kapcsolatokkal félrejártam meg minden."

Én rá se léptem erre az útra. Mindig is tudtam merre megyek és ott tartok nagyjából, ahol akartam. Soha nem volt alkoholista, drogos, lezüllött ember a közegemben.

"Tudod mi az érdekes? Pontosan azon az úton jársz minden téren, amilyen belül vagy. Én is hibáztattam mindenkit, a szomszédot, a politikát, az életet." Ezzel egyetértek. Én utoljára 14-16 évesen hittem, hogy a világ a hülye.

"Ez az ábrándozás hogy nekem ilyen meg ilyen pasi meg nő kell, meg majd a tinder, meg a badoo megoldja nekem. Mit? Mit old meg?"

Szerintem igenis fontos, hpgy tudd, mit szeretsz, mi taszít egy emberben, ki illik bele az életedbe.

A badoo és egyebek fogalmam sincs mit oldanak meg, vagy mit nem, soha nem voltam fönn semmi hasonlón. Sőt a mindenféle social felület közül is egyedül face-n vagyok fönn.

"A párválasztás nem szerencse kérdése hanem tudatosságé. Ez azért rossz hír sokaknak, mert ebbe energiát kell fektetni." Egyetértek, mégis megveted azt, aki tudja kit keres.

"Megismertem a leendő feleségemet, ismerkedtünk, de csak dugtunk. ISMERKEDTÜNK. Ki milyen, ki mit gondol a világról. Figyeltük egymást tudat alatt. Nm álltam le orrba-szájba minden nővel, csak hogy p*nához jussak."

Tapsoljak? Tudod, ez lenne a normális. Meg minden más ami miatt azt hiszed te vagy a helyi istencsászár. Én azt tapasztaltam a környezetemben, hogy 18 évesen bizony tudni kell hogyan tovább. Sőt, már 14 évesen tudatosan választottam egy jó középiskolát. Ahogy minden osztálytársam. Mind egyetemet is végzett, többen külföldön. Egyetemen a csoporttársaim többsége kapcsolatban volt, sokan mostanra házasok, van, aki gyerekkel.

"Nincs megfelelő férfi az életedben? Két dolog van: senkit sem érdekel rajtad kívül, a másik meg ez a TE hibád. Kemény dolgok ezek, de jobb elfogadni és tenni ellene, mint egóból élni."

Jelenleg nem is keresek, de nem aggódok, hogy nem lesz. Tudom az értékeimet és a hibáimat. Tudom kit keresek. Igen, ismerkedek, ha igényem van rá. Aztán, ha olyan derül ki, akkor tovább állok. Így találtam meg a volt páromat is, aki akkor tökéletes volt számomra. 8 év alatt azonban mások lettünk.

"Tudod mi adja az érzelmi stabilitást? Az, hogy a kapcsolat elején ISMERKEDIK az ember, nem csak együtt jár valakivel. Hogy tudatosan figyeli és érzi a jeleket és nem hazudik magának. Igen, nagyon fontos hogy azonos szellemi, mentális, és érzelmi síkon mozog az ember a másikkal. Hogy a marginális kérdésekben nincs nagy különbség. Ezek után a legfontosabb a közös cél, ami gyakorlatilag egy (jobb esetben) és életre szóló közös "vállalkozás" lesz. Nem a dugás, nem a zabálás, az utazás, a lógás, a szórakozás."

Egyetértek. Mondjuk az se árt, ha a kapcsolat alatt is folyamatosan figyeltek egymásra és rendszeresen előkerülnek a kapcsolatotokat érintő témák. Mert út közben sokminden változik.

"Teljesen mit gondolsz magadról, a bizonyítványod maga az életed." Én is így gondolom. És jól állok.

Nekem nem mindenek felett álló cél egy férj, vagy maga a kapcsolat. Örülnék, ha lenne, de boldog vagyok most úgy, ahogy vagyok. Nekem ennyi a célom. Hogy boldog legyek és kiegyensúlyozott.

"Én tudod mit láttam anno? Egy sz*r, öntelt, egoista embert, aki úgy gondolta neki minden jár. Tudod ki voltam valójában? Egy senki, aki azért tartott ott, mert elhitte azt, amit az egója elhitetett vele." Minden bizonnyal így is volt. Legalábbis nagyon úgy hangzik a leírtak alapján.

"Soha senki nem hibás csak TE! ... ezt el kell fogadni, a jó kapcsolat/házasság már csak következménye önmagad életének. A rossz is. :)"

Ez akkor igaz, ha jól értelmezi az ember. Az, ha elcsattan egy pofon a kapcsolatban nem az én hibám, vagy, ha megcsalnak. Az a másik gyengesége. Ha bent maradok a kapcsolatban az első után, az az enyém. Persze, ha agresszív a párom azt is végső soron én választottam. Ez az én hibám. Maga az ütés nem. Mert a bántalmazó erről próbál majd meggyőzni, hogy az, hogy megütött az a te hibád.

Szóval, ezzel a "csak te vagy a hibás" dologgal csak óvatosan.

37. Erről beszéltem. Az egód még mindig erősebb.

"Azért van annyi boldog öregember együtt, mély szeretetben, egy ágyban alva... Azért volt mindig is magas az alkoholizmus, azért ennyi a depressziós, agresszív ember közöttük." Te ezt a világot akarod látni, te ebben hiszel. Hiteddel szemben én nem vitatkozom.

Nem akarok én senkit sem megváltoztatni!

Igen, azt kifelejtettem, hogy időközben minden és mindenki változik, változhat. Köszönöm hogy felhoztad, igen igen. A párkapcsolatok legnehezebb része az alkalmazkodás egymáshoz és a türelem. Az agresszív férfi mindig is az volt. Ez nem csak úgy jön a semmiből. A 6. érzék jelezte már azt sokszor, csak ignorálva lettek a jelzések. Elég sok nővel beszéltem már erről, beismerték utólag. Tudták csak úgy gondolták hogy... Tudod a szokásos, majd megváltozik, majd jobb lesz, stb.

Hála Istennek nekem valami sors áldása vagy átka, de belelátok az emberek májába is. Még csak ott sem kell hogy legyenek. Mindig bejött. Tudatosan kerülök párat, jobb az úgy.