A nőknek ennyire számít a férfi jövedelme?

Tekintve, hogy én is önellátó vagyok, addig nem igazán érdekel mennyit keres amíg eltudja tartani magát és igényesen ad magára, illetve nem smucig havonta egyszer kétszer kimozdulni valamerre.

23/N.

Elöször is, ezt föleg olyanok állítják, akik egyéb okokból nem alkalmasak partnernek, csak nem a jellembeli hibákat veszik mérvadónak, hanem azt, hogy nem gazdagok.

Másodszor a nök többségét nem érdekli a férfi jövedelme, még olyat nem hallottam soha - eltekintve a lúzerektöl -, hogy ez egy kapcsolat kezdetén egyáltalán szóba került volna.

Harmadszor, én - ahogy a nök többsége is - keresek eleget a megélhetésemhez, el tudom tartani magam, a számomra fontos dolgokat meg tudom belöle venni, sok esetben félre is tudok belöle tenni. Elvileg ezt elvárnám egy potenciális partnertöl is, ugyanis azt senki - sem nö, sem férfi - nem várhatja el, hogy a másik tartsa el.

Márpedig, ha egy férfi nem keres annyit, amiböl megél normál szinten, képes igényesen kinézni és nem kell az utolsó fillért is összekuporgatni, hogy esetleg meghívjon egy kávéra, azt nekem kellene eltartani ahhoz, hogy normális, átlagos szinten lehessen vele kapcsolatot fenntartani.

Bocs, de nem igazán értem, miért jelent túlzó igényt a havi 300 ezres jövedelem elvárása? Ennél kevesebb semmire sem elég, sem lakást nem tudsz bérelni, sem normál szinten megélni belöle, vagy esetleg - ez megint milyen anyagias dolog egy nö részéröl, hogy bárkinek is eszébe jut - meghívni a nöt egy kávéra!

Nöként (habár még soha nem értettem, miért kell ezt megkülönböztetni) megkeresek ennyit simán, és elvárom a másiktól is, mert ez egy normális minimális szint.

Nem várom el senkitöl, hogy eltartson, de én sem akarok eltartani mást, ezért számomra az a normális, ha a másik is képes önmagát ellátni rendes, igényes szinten.

VISZONT még SOHA, egyetlen kapcsolatkezdésnél sem jött szóba, ez jóval késöbbi téma, amikor már félig-meddig együtt vannak, akkor elvárható az egyforma szint anyagilag is.

Azokat érdekli a fizetésed akik később gyereket terveznek, és már jó előre elgondolkodnak azon, ha ő otthon lesz a gyerekkel min. 2 évig akkor hogy fogtok megélni. Ugyanis azalatt a min. 2 év alatt a nő és a gyerek is teljesen ki van szolgáltatva anyagilag a párjának.

Ezért azok a nők akik gyereket terveznek már jó előre be akarják biztosítani magukat ilyen szempontból. Ez valahol érthető is. Ki szereti kiszolgáltatni magát anyagilag? Senki nem akar rosszabb színvonalon élni egy gyerekkel, férjjel, mintha szingli maradt volna.

Amelyik nő meg nem is akar szülni, azt csak tényleg az fogja érdekelni hogy el tudd tartani magad. A gold diggerek az egy másik kategória.

Én senkit nem tartok lúzernek a jövedelme miatt. Ugyanakkor tudom, hogy az én jövedelmem mennyi, milyen életszínvonalon élek, mire és mennyit költök, ezért úgy gondolom, hogy nagy anyagi szakadék esetén nem nagyon működhetne köztünk a kapcsolat.

Előrebocsátanám, hogy koromból kifolyólag nálam 50 körüli, feletti férfiak jönnek számításba, így jóval hosszabb időnk volt egzisztenciát építeni, mint a huszon- és hamincéveseknek.

A nálam lényegesen alacsonyabb jövedelmű férfiak, akikkel ismerkedtem, alapvetően három csoportba voltak sorolhatók. És hangsúlyoznam: beszélgettem, ismerkedtem, azaz semmiféle kapcsolatban nem voltam. 1. Eleve visszakoztak, mert őket zavarja, ha egy nő jobban keres náluk. 2. Felháborodtak a jövedelmememen, és azon, hogy azt mire költöm. (Pl. hogy a lányom tandíja több, mint a fizetésük, vagy miért jár hozzám takarítónő, mennyit költök kultúrára, utazásra vagy épp jótékonyságra, "miért pazarlok ilyenekre".) 3. Teljesen fellelkesültek, hogy majd beköltöznek hozzám, esetleg vállalkoznak (a pénzemből), utaznak velem (a pénzemen).

Ezekből, és abból kiindulva, hogy közös kasszát semmiféleképpen nem szeretnék, úgy gondolom, hogy számít a jövedelem ahhoz, hogy működhessen egy kapcsolat.

Én annyit várok el, amit én is képes vagyok felmutatni.

Legyen normális munkája, ne legyen munkakerülő. Ne éhbérért dolgozzon, amiből megélni sem lehet.

Normálisan bánjon a pénzzel. Ha nem huszonéves, hanem idősebb, akkor addigra érjen már el valamit az életben. Az gyanús, ha valaki állítólag dolgozik, de még sincs semmije sem.

Nekem nem volt családi segítség, a munkám is inkább átlagos, mégis normálisan élek, van lakásom, és nem nyomorgok, jól és kényelmesen élek.

De mi az oka annak, hogy nem tudja megkeresni? Budapesten él a férfi? Mert ha igen, bármilyen munkát el tud vállalni pluszban. Én magam egy csomó végzettség nélküli munkakörről tudok. Az, hogy lusta valaki másodállást vállalni, vagy tanulni a jobb pénzért, az számomra az illető személyiségére is következtetni enged.

Én 750-800 közt keresek, 2 diplomával, igaz nem is 168 órát dolgozom, hanem 220-240-et. De két gyereket nevelek ebből, idén az egyik hónapban szemüveg kellett (150) a másikban a nagyobb 2 éves telefonja ment tönkre (120) aztán a mosógép tönkre ment (200) a kisebb gyereknek külön laptop kell a gimi miatt (350) de alapból mindkét gyerek jár sportolni (2×14.000) a nagy nyelvvizsgára készül és heti kétszer tanárhoz jár, ami alkalmanként 8.000 soroljam még? Mire elég ma 300.000 ft? A havi élelmiszer és rezsi kiadásunk ennyi.

Drága az élet, ez van.