A nőknek mi a legnagyobb félelmük párkeresés során, hogy miért nem fognak férfit találni vagy megfelelni a férfiaknak?

Azon szoktam néha, hogy vajon nem tart-e a másik fogyatékosnak, de eddig mondjuk nem volt ilyenre példa tudtommal, csak tudok fura lenni :DD

Olyan félelmeim nincsenek, hogy nem találok majd soha senkit vagy ilyesmi, igazából helyzetfüggő, ki előtt hogyan érzem magam, most épp a külsőmmel is ki vagyok békülve.

Külső: túl kövér vagyok, amit visszataszítónak fog találni.

Belső: nem leszek elég neki, elunja magát mellettem, nem leszek ekég izgalmas vagy érdekfeszítő a számára.

Hogy nem lesz olyan, aki valódi társam tud lenni.

Nagyon sok fura dolgom van, magamnak való vagyok. Sok mindenben rugalmatlan vagyok, ami masoknak esetleg nem gond.

Mivel szívesen vagyok egyedül, így semmi nem kényszerít kapcsolatba. Így viszont, félő, hogy egyedül maradok, pedig vágynék családra, csak elég meghatározott módon.

Nekem csak az, hogy nem lesz olyan, akit szeretek es szeret.

Csak olyan, akit szeretek es ő engem nem, meg olyan, akit utálok, de ő meg szeret. es elment 40 év, vagy 80 ezzel.

Akiket szerettem eddig csak èrdekbol voltak velem pl mert szép vagyok jo a szex vagy kényelem van es es nem szívből. Vagy ha szerettek is az elszáll belőlük, csak belolem nem.