Ennyire számít a dús haj a nők körében párkeresésnél?

Az van, hogy 37 éves vagyok, és nehezen találom a páromat. Volt már jó pár párkapcsolatom, csak azok annyira nem sikerültek, mert gyerekkoromban hordoztam egy rossz viselkedésmintát, amit a szüleimtől örököltem, amit kb 32 éves koromra vetkőztem le. A szüleim eléggé irányítóak voltak. Olyan állásom is volt emiatt, amit annyira nem szerettem viszont nagyon sokat tanultam belőle, amit most is hasznosítok. Homlokegyenest mást csinálok, mint amire tanítottak. Mivel olyan állást csináltam korábban ezért sokat is panaszkodtam. Mostmár ez elmúlt teljesen. Ez az egyik, amiért nem sikerültek a párkapcsolataim, a másik meg, hogy a szüleim az összes páromba belekötöttek, és addig cincálták, amíg vagy én dobtam, vagy ők dobtak engem. Nagy hiba bevallom. Viszont most, hogy már magam mögött tudom a szüleimet - eléggé rájuk tudok már parancsolni, hogy szálljanak le rólam, és az állásom is nagyon szeretem, így próbálnám a párkapcsolati dolgot is megoldani, de írtó nehéz. Sajnos kopaszodom, és nem éppen kölcsönöz előnyös külsőt nekem, viszont minden másban jó vagyok. Jó a humorom, olvasok, sportolok, nagyon hasznosan töltöm az időmet, meg úgy vélem nagyon jó baráti köröm is van, amiért hálát is adok az égnek. Viszont ez a hajhullás annyiban zavaró, hogy emiatt ugye már kiesek azon nők bűvköréből, akiket én is kedvelnék, vagy próbálnék megkapni, viszont mivel ez a kondíció fennáll, így minden másban sokkal, de sokkal jobbnak kell lennem. Például egy jobban kinéző férfinak negyed annyira kell humorosnak lennie, mint nekem, vagy negyed annyira ambíciózosusnak. És a randikat is úgy szoktam leírni, mint a vesszőfutást, hogy csomó próbát ki kell állnom, mire oda jutok, hogy nah lesz belőle valami. Egyszerűen fárasztó. Volt 2-3 nő is az elmúlt 2-3 évben, akikkel sikerült összemelegednem, kvázi lelki szemetes ládájuk voltam. De mindegyik már akkor akart valamit, mikor már belefáradtam az egészbe, közben meg tudtam, hogy másoknak három csettintésre odaadják magukat. Szinte az összes felhívott magához, és vagy így vagy úgy, de szex nem történt, mert érezni akarták a küzdést - ezt az egyik hölgy mondta már nekem. És mindezt az után, hogy elmentem hozzá, megcsináltam mindent a lakásában - felfúrtam a képekeit, összeraktam egy nyugágyat, és megcsináltam a csöpögő csapját. És ott voltunk az ágyban, és már szinten minden ruha lekerült rólunk, de mondta, hogy ma nem lesz szex. És a másik két hölggyel is ez volt a szitu kvázi. De mindegyik abban egyezett, hogy utána megint felhívtak magukhoz, már a szex miatt, de addigra már nemet mondtam nekik, mert annyira gyilkolta a büszkeségemet, hogy ennyit kell tepernem egy nyomorult szexuális együttlétért, meg hogy járhassak velük, hogy csak nah. Amúgy picit bele vagyok fáradva, hogy sokkal jobban kell teljesítenem, mint egy nálam jobban kinéző férfinak. Szóval most annyit tudok tenni max, hogy a hajamat megcsináltatom, de nem sok kedvem van hozzá, mert annyira nem zavar, csak a párkapcsolati esélyeimen akarok javítani, hogy ne kelljen annyit küzdenem. Erről mi a véleményetek, ez a hajullás dolog ennyit számít tényleg - már többször hallottam, meg mondták, hogy a nők ezt nagy negatívumnként élik meg, amit persze megértek, de ez részemről annyira totál vergődés. Én is szeretnék normális szexuláis együttlétet, de mindenféle atom nirvana energia befektetése nélkül. Nyilván a tinder nem jöhet szóba, a külsőm miatt, bár onnan is szoktak lenni randiaim, de hogy hova menjek ismerkedni ennyi idősen már nem tudom. Az egyedüllét se vonz annyira - mint senki mást. Amúgy annyira tényleg nem nézek ki rosszul, ki vagyok gyúrva ízlésesen, és tényleg jó a humorom, de kb észre se vesznek a nők. Korábbam jártam olyan lányokkal, akik senki mással sem, csak velem, nyilván egy idő után mindig jött sokkal jobb hapsi, mint én - amit megértek. Isten játéka ez.