Akik nagy nehezen találtak maguknak párt, azok hogy mertek kilépni a kapcsolatból?

Annyit változtattam, annyit javítottam, fejesztettem magamon, és így sem kellek az emberek nagyrészének, bármit is csinálok, teszek.

Találtam egy srácot, aki külsőre is elfogadható kategóriába esik, ami számomra fontos. Azonban nagyon gyenge lábakon áll a kapcsolat, és nagyon csúnyán beszél velem sokszor, néha azt érzem, hogy direkt kihasználja a helyzetemet. De nem merek kilépni ebből, mert sejtem, hogy soha nem lesz ilyen kapcsolathoz részem, mert értem nagyon nem kapkod senki, nem is válogathatok, és ennél csak rosszabb lehet. Plusz ezért a kapcsolatért is sokat küzdöttem.

Érzem, hogy nekem ez így nagyon nem jó, kezdek rámenni erre. De tudom, hogyha szakítanék, akkor félelemben élnék, mivel ennél külsőre csak rondább lehet, személyiségre meg szűrkébb, vagy semmilyen.