Akik nagy nehezen találtak maguknak párt, azok hogy mertek kilépni a kapcsolatból?

Szerintem lépj! Ha egyedül vagy, akkor sokkal több lehetőséged van! Ugyanis úgy élsz, azt csinálsz, amit akarsz, azzal töltöd az időd, akivel/amivel akarod- jól érzed magad a bőrödben. Ez viszont kihat a kisugárzásodra is, így igenis nagyobb eséllyel lesz új partnered.

Viszont:sok-sok kérdés volt már itt, aminek az volt a lényege, hogy 'ilyen vagyok, mit tehetnék, hogy 'kapósabb' legyek?' Pl. valakinek a külsejével volt baja. Többen javasoltuk, hogy küldjön privátban fotót, segítünk. Én pl. dolgoztam stílustanácsadóként, 50 feletti nő vagyok kapcsolatban, diplomával, felnőtt gyerekekkel. Nem gondolom, hogy egy 20-25 éves lánykára bármilyen szempontból is veszélyt jelentenék mailben, de segíteni válhetően tudtam volna. Nos, a kérdező nem is reagált a segítség ajánlatokra. ( nem csak nekem, senkinek.) Magyarul: egy ilyen kérdés haszna lényegében 0, ha nem vagy hajlandó konstruktívan együttműködni a válaszolókkal. Tőled pl. azt kérdezném, hogy van-e valami a külsődben, ami szerinted nem előnyös? A belsődben ( lelkiek, érzelem, kommunikáció, asszertivitás,stb) szerinted mi az, amin még dolgoznod kellene? Milyen az életmódod, hol/hogyan van lehetőséged ismerkedni? Hogyan lehetne bővíteni a merítési lehetőséget? stb. Nos, ha ezekre válaszolnál( akár itt, akár privátban) akkor lehetne dolgozni a problémán. Ha nem válaszolsz, akkor mindenki voksolhat arra, hogy 'menj'/'maradj', de ezzel Te bentebb leszel? Fogsz tudni dönteni? És megalapozottabb/átgondoltabb lesz a döntésed, mint a kérdésed nélkül lett volna? Minden jót neked!

Hasonló eset vagyok, szintén nő, tehát nagyon megértelek. Én is mindig csak röhögök, amikor itt arról írnak, hogy válogatni kell, jól kell választani, dobd ki, van ezer másik stb. Mintha egy másik valóságban élnének...

DE! Van az a pont, amikor már annyira szenvedsz a másik mellett, hogy az még a rád váró foreveralone-tól is rosszabbnak érződik. Amikor már kín rávenni magad nemcsak a találkozásra, hanem egy üzenetre/hívásra is. Teher az egész, szörnyű nyűg, kínlódás. Na, ilyenkor ki mersz lépni.

Ettől persze még nem fogsz kevésbé szenvedni amiatt, hogy telnek az értékes éveid, a fiatalságod nem kellve, alapvetően rád sem hederítve, látva azt, hogy max. milyen borzasztó alakok állnának le veled. Tudom, milyen ez, 2 hét múlva leszek 32, erről szóltak a 20-as éveim, illetve lényegében az egész eddigi életem. Úgyhogy semmi biztatóval nem szolgálhatok... Egyszerűen csak jobb "lélegezni", mint "belefulladni" valami posványba.