Akik nagy nehezen találtak maguknak párt, azok hogy mertek kilépni a kapcsolatból?

Eljutottam a felismerésig, hogy ennél egyedül is jobb lenne. És lön!

Utána a szingli mami (elváltam, két gyerekkel) létből igyekeztem kihozni a legtöbbet. Például az exemmel sose lehetett kimozdulni, mert "nincs rá pénz". Én meg inkább nem ettem két hétig, hogy egy hétvégére el tudjak menni a gyerekekkel. Nyáron minden ingyenes, meg nem túl drága rendezvényre elmentünk. Volt, hogy "kölcsönkértem" a barátnőm gyerekét, mert három gyerekkel 90% kedvezménnyel utazhatsz a vonaton.

Szerintem az volt életünk egyik legjobb nyara.

Aztán ősszel szerelmes lettem, télre meg ki is ábrandultam, mert azt hitte a pasi, hogy úgyse kellek senkinek, úgyse merek szakítani, nyugodtan lehet bunkó és kihasználhat. Akkor inkább a szingliség, amiben jól érzem magam, szabad vagyok.

Aztán megismertem a páromat, de ez másik történet.

Ha jól érzed magad szingliként, az valamiért vonzóvá tesz a pasiknál. Lehet, hogy csak el akarják rontani. 🙈😉

9, a 8. vagyok, amúgy tény, hogy pici településen élek, de nem ez a fő gond, más nők itt sem rohadnak meg egyedül, apácaként.

A barátnőd esete szerintem teljesen más, mint az enyém vagy a kérdezőé, ez tényleg máléság, mármint az a része, hogy még odáig sem jut el, hogy kiderítse, egyedülálló-e a kiszemeltje. Az mondjuk már nem az, hogy "nem szeret bele másba", ez nem működik parancsszóra, racionális érvek hatására.

A 10. fogta meg ezt jól. "Valamilyen", sokkal rosszabb párt mi is összeszedhetnénk kb. bármikor. Esetemben például tele a környék fiatal drogosokkal vagy a picit idősebbektől az apámkorúig alkeszokkal, nem olyan rég egyéb okból sajnos be kellett tennem a lábam a helyi "presszóba", hát ők ott imádtak volna, már aki még valamennyire magánál volt... Csakhogy semmivel sem lennék boldogabb mellettük, mint ebben a nyomorult apácalétben.

Másra pedig nincs esélyem, ennyi. Nem vagyok az a kategória, aki tele van jó lehetőségekkel, és azok közül kell kiválasztania a számára legjobbat, a hozzá leginkább passzolót.

Ja, még erre, szintén a 8. vagyok:

"Az hogy egyedül vagy, gondolom nem jelenti azt, hogy nem tzetszett neked soha senki. És amikor tetszett, akkor léptél? És ha léptél, mi volt a reakció?"

1. lépés: felmértem, hogy kölcsönös-e. Nyilván ennek vannak jelei, illetve annak is elég egyértelműek, ha nem. És bizony nem. Innentől nem tolakodhattam, nyomulhattam, tapadhattam, mert a másikat sem szerettem volna kínos helyzetbe hozni, ahogy természetesen magamat sem, emberi méltóság is van a világon...

Vagy mégis hogy gondoljuk? "Tenni érte" címszó alatt addig-addig legyeskedni a másik körül, produkálni magunkat előtte, interakciót kezdeményezni, amíg sikerül ráerőltetni magunkat?

#5 Appassionato, az itteni felhasználók nagy része rosszindulatú troll, érthető a bizalmatlansága és a félelme hogy visszaélnek a fotóival. Én is személyi stílustanácsadó vagyok, stylistként is dolgozom - illetve dolgoztam mert perpill babázok - divatbemutatókon, magazinoknál, szépségversenyeken, mindenféle rendezvényeken.

Múltkor is volt egy olyan eset hogy egy nyomorult incel jószándékúnak kiadva magát kicsalt egy lánytól egy bikinis fotót (de legalább az arca takarva volt) amivel aztán napokig tombolt és kb minden kérdéshez belinkelte és őrjöngött hogy milyen ocsmány (persze csinos csaj volt). És gondold el hány másik fórumba, redditre rakja be az ilyen a megszerzett képet. Ha arckép, még problémásabb.

Nem szeretnék ilyen ügybe keveredni, hogy ki volt aki visszaélt valaki fotójával ezért nem is írom általában mi vagyok és a szépség-divat rovatot nagy ívben elkerülöm. Tele van netről szedett képekkel, utcasarki prostik képeivel "szerintetek is kövér vagyok vagy felvehetem ezt a ruhát?" típusú trollkodásokkal. Ha itt látok ilyen kérdést néha válaszolok, alaposan lepontozva hogy nem tetszik a nagydarab prosti, mittudomén, egy csipkés cipőfűzőben amit ruhának nevez :) Az olyan kérdéseknél sem tolongok hogy "szerintetek hogy nézek ki, min kellene változtatnom? Képet küldöm privátban" - akár fiú akár lány a kérdező. Jobb ezekből kimaradni.