Van úgy esélyem barátnőnél, hogy 39 évesen nincs munkám 8 éve és a szüleim tartanak el?

Az megvan hogy egy komoly kapcsolat, főleg ha már együtt is éltek szintén kötöttségekkel jár? Illetve aki irta hogy max 1 óra a teljes háztartás, ő bizonyára kis lakasban él egyedül, de egy nagy csaladi házban, ahol még gyerekek is vannak, ott tényleg elvehet egy teljes napot is a házimunka. Azt hogy bírnád?

Meg a kompromisszumok, egy társsal nem olyan mint a szülőkkel, hogy egész nap fekhetsz az ágyadon 2 hétig ugyanabban a pizsomában, és kb még a s$gged is kinyalják. Mondjuk ha én lennék az anyád kivágnálak, márcsak azért is, mert tényleg mihez kezdesz ha ők mar nem lesznek?

25-ösnél van a pont! Annál nagyobb kötöttséget, mint hogy valakire rá vagy utalva minden szempontból, nem tudok elképzelni. Én megfulladnék. És valamit elárulok. A pároddal élni nem olyan, mint a szüleiddel. Anyádnak akkor is kutya kötelessége szeretni, ha épp hülye vagy. Nem fog kitenni és megtagadni tőled az ételt, meg a lakhatást, mert ő szült és nem akarja, hogy elpusztulj a zord világban.

A párod nem lesz olyan elnéző veled, mint anyukád. Hacsak nem vagy mocskosul jóképű és nem találsz egy cukrosnénit, aki eltart, amíg rád nem un. Vagy meg nem hal végelgyengülésben.

Hát... én belefutottam már olyan nőbe, akinek az volt a vágya, hogy legyen egy háztartásbeli pasija, akit aztán eltart. De ilyen nő mondjuk ezerből egy.

Én a helyedben inkább azon dolgoznék, hogy rendbetegyem magam. Függni másoktól soha nem jó. A lelki problémák megoldásában egy pszichológus, vagy esetleg egy pszichiáter nagyon sokat segíthet, emellett pedig vannak kevésbé stresszes, és otthonról végezhető munkák is.

Az, hogy egy házban élsz a szüleiddel, az önmagában nem gáz. Sok tekintetben (pl. anyagilag) még praktikus is. Az, hogy 39 évesen még mindig kisgyerekként viselkedsz, az már nagyobb probléma.