Amelyik férfi 30-50 évesen is a szüleivel , vagy csak egy albérletben lakik az bohóc a nők szemében?

"Budapesten 40 millió alatt nem nagyon van lakás. "

Legyen inkább ötven és ez teljesen reális, ugyanis gyenge a forint. 100k euró körül mozognak a lakások, ha valaki egyetem mellett dolgozik 30 éves korára simán megvan. Ha nincs akkor így jártál.

Az apám ott lakott és egy szociális fóbiás csodtomeg idióta

Soha nem kezdenek olyan férfivel aki nem tud elköltözni otthonról

Undorító

#22

Undorító, ha valaki nem teheti meg anyagilag, hogy elköltözzön?

Akkor mégiscsak a pénzes pasik kellenek.

23

Én nem a 22-es vagyok, de azért válaszolok. Én végigtanultam a fiatal éveim, majd diplomával is viszonylag bénán fizető kulimunkát végeztem egy ideig. Onnan küzdöttem magam feljebb, próbáltam teljesíteni, valamint jó pillanatban váltani, ami mindig járt valamennyi kockázattal (kényelmes munkahelyet otthagyni egy jobbnak tűnő ismeretlenért, kiszakadni a megszokottból, stb.). Szóval azért keresek jól, mert tanultam és tettem érte. Ezért megengedhetem magamnak a jó életszínvonalat. Miért kötném össze az életem egy olyannal, aki ezekre nem volt képes? Úgy teszed, mintha a "nem teheti meg anyagilag" az valami szomorú kis véletlen lenne, amit nem lehet befolyásolni. Valójában meg igen nagy részben az egyénen múlik, és valószínű, hogy a puszta anyagi különbségek mellett gondolkodásban, életstílusban is alapvető különbségek lennének kettőnk között. Másrészt pedig, nekem megvan, hogy hogyan akarok élni, mit szeretek, mire vágyom, mi az, ami fontos nekem. Bizonyos dolgokban nem fogok kompromisszumot kötni, pl. nem fogok lemondani a külföldi utazásokról, sem pedig a minőségi étkezésről, és nem mennék bele olyanba sem, hogy ugyan telne ezekre, de mivel a társam minimálbért keres, ezért olyan áron jutna az életszínvonalamra, hogy nem tudunk semmi megtakarítást összehozni. Ilyen emberrel én nem fogok tervezni semmit, nem fogom a kapcsolat anyagi terheit 80%-ban egyedül viselni. Nem értem, hogy egyáltalán mit képzelne el a fejében egy ilyen ember.

Azzal nincs gond, ha egy nonek is sajat ingatlana van, sikeres, jol keres stb, es ugy varja el a pasitol hogy neki is legyen, o is ilyen legyen.

De az a no aki egy peksegbe kiszolgalo, vagy dohanyboltba, es elvarja hogy a ferfi ne albiba lakjon vagy szuloknel, hol ott o is ugyan ugy a mamaval lakik, vagy albiba a baratnovel az nem oke. Ugyanis nem tamasztunk olyan elvarasokat masik ele amiket mi sem birunk elerni. Lehet az a punci akarmilyen sima, vagy hiheti azt hogy neki aranybol van. Akkor se

Egyik barátnőm (30-as) otthon él a szüleivel, a testvérével, annak a párjával plusz gyerekek, és a két nagymama. (4 generáció.) Eddig, mert az egyik nagyi meghalt, és most azon megy családon belül a marakodás, hogy ki főzzön, mert pont az a nagyi ment el, aki mindig főzött. És senki nem tud, senkinek nincs kedve, meg ugye az idejük sem úgy volt eddig beosztva. (Mindenki dolgozik.)

Szóval igazából nem baj, ha valaki így él, de annak "így kell maradnia". Mert ő pl. nevet rajtam, hogy a csomagomat hova kérem, hányszor megyek egy héten vásárolni, stb. Egyedül élek, amit nem csinálok meg, az nincs megcsinálva. Engem ez nem zavar, nekem ez a normális. De ha valaki gyerekkora óta ahhoz van szokva, még külön lakrészben is, hogy este van vacsi, mert a nagyi főzött, a ruha ki van mosva, mert anya betette a mosást, a csomagot vihette a futár, mert a másik nagyi át tudta venni, a szúnyoghálóért apa elment és fel is rakta, annak nem fog azonnal menni az, hogy ketten vagyunk mindenért felelősek, nekem meg cseppet sem vonzó a másikat tanítgatni, hogy kell önállóbbnak lenni.