Hogy lehet elfogadni, hogy számtalan próbálkozás után, a maximumot kihozva magadból sem fogsz soha tetszene, a neked tetsző nőknek?

Pont, hogy túl jól átlátok az embereken, és figyelmes vagyok, de ezt képtelenek elviselni.

Rendszeresen előforduló, tipikus példa: úgy látszik alakulnak a dolgok egy lánnyal, meghallgatod, van vonzalom is, tök jól elbeszélgettek, erre csatlakozik a társasághoz egy új, de jóképű csávó, aki még egy mukkot se szól, de már érte van oda a lány. Ez a valóság sajnos. Szépnek kell születni.

Sportos alkatom van és semmiképp sem elhízott.

Itt most nem az a kérdés, hogy "kimaradok e a szaporodásból". Feküdtem már le több nővel is és egyik sem volt prosti. Illetve simán lehetett volna barátnőm is, csak nem éreztem azt az "elolvadós" érzést, hogy na igen ő kell nekem. Mert akiknél meg ezt éreztem, ők sosem viszonozták. És igen, ez lehet a szintbeli különbség, de a kérdés arra vonatkozik, hogy ezt hogyan lehet elfogadni?