Nemrég lettem 25 éves egyedül fogok meghalni ?

Belém most, 36 évesen hasított belém, hogy bakker, most már késő.

Nekem ráadásul vannak barátaim, munkatársaim is akiket bírok, néha el is megyünk valahova együtt, de az sem sokat segít. Egy bejáratott baráti körben már ott vannak a kialakult kapcsolatok, maximum az emberek házastársai jönnek "újként", de azzal én nyilván nem vagyok kisegítve. És ők sem tudnak segíteni, hiszen az ő ismerőseik is házasok de legalábbis hosszútávú kapcsolatban vannak. Az ő unokatesóik (akik kb most vannak 22-26 körül) meg már túl idősnek gondolnak magukhoz, kaphatnak nálam fiatalabb, jobban kinéző srácokat a környezetükből.

Mindez persze nyilván 80%-ban az én hibám, mert 23-30 éves koromig nem sokat tettem azért, hogy kívánatosabb legyek a nők szemében. Édesanyámmal éltem, és olyan munkám volt, amiből így, hogy rezsire nem, és kajára is csak minimálisat kellett költenem eléldegéltem, volt mindig egy pár százezer forintos vésztartalékom aztán ennyi. Aztán amikor kitanultam egy új szakmát és azzal jól kezdtem el keresni, el is költöztem, de mire összegyűjtöttem volna lakás önerőre, elszálltak az ingatlanárak, így át kell most terveznem, az lesz járható út számomra, hogy befektetésekből kitermelem mindenkori albérletem árát. Jelen gazdasági környezetben egyszerűen matematikailag nem fogom elérni azt, hogy annyi önerőm legyen, ami olyan hitelfeltételeket biztosít, hogy a törlesztőrészlet mellett maradna megélhetésre is. Hiszen már sokkal kevesebb időm van hátra nyugdíjig, nem vehetek már fel 25-30 évre hitelt, mert nem adnak a bankok. Albérlet meg nagyjából mindig olcsóbb lesz, mint mondjuk egy hitel törlesztője.

Ilyen helyzetben lévő emberrel pedig nyilván nem szívesen kezd senki, aki családot akarna alapítani.

Mondhatni elk*rtam :D

A leírásod alapján igen. Nem igazán teszel azért, hogy bármi változzon.

Fent vagy ilyen tindereken, hátha valaki majd megfelel neked, míg semmit nem teszel azért, hogy szóba jöhess olyanoknál, akit te akarsz párodnak.

Ez így nulla... mi a személyiséged mégis?? Egy unalmas nulla robot! Ki akarna ilyet?

Szóval igen, rohadtul kéne változtatnod magadon és az életeden, ha valamit szeretnél kezdeni. Nem csak a párkapcsolati témával, hanem úgy általánosságban. Amit itt leírsz, az nem élet, hanem egy nagyon elkeserítő sivárság...

Nekem is vannak ilyen nyomasztó félelmeim.

Igazából a covid tett be mindennek: akkor hazapateroltak minket home office-ba, aztán onnantól csak a pókkal beszélgetek a sarokban, bámulom a falat. Már többször volt, hogy azt hittem, megőrülök. Mindig csak a nagy csönd, a kutyához nem lehet szólni. (Egyébként nem igénylem az állandó csitcsetet, a pörgést, de azért jól esne néha beszélgetni valakivel.) A munkatársaim meg már el se tudják képzelni, hogy bemenjenek az irodába: otthon a barátnő, a feleség, a gyerekek, jól megvannak. Hát ez így egyedül rohadtul nem fun. Arról nem beszélve, hogy utálok úgy meetingelni is, hogy nem látom a többiek búráját - valahogy igénylem a személyes kontaktust, szeretem látni a velem beszélők reakcióit élőben. (Még jó, hogy pár hetente azért csak bevonszoljuk a fenekünket, ami a többieknek kín, nekem enyhülést adó csepp a lángok között...)

Kínomban eljárok kondiba, hogy ne rokkanjak bele az irodaszékbe pár éven belül. Meg ha nagyon kész vagyok, akkor elmegyek vacsorázni/moziba (egyedül! - jó, mi? :D), vagy a múltkor átgyalogoltam két kerületet, megcsodáltam a sok turistát, ahogy flangálnak a belvárosban. Iszonyat izgalmas programok.

Boltba kijárok, csak nagy ritkán rendelek. Ezt is tudatosan választottam: legalább kimozdulok addig is, szólok a pénztároshoz, eladóhoz. Újabban elugrok a piacra, veszek magamnak, ami kell, örülök, hogy emberek vesznek körül, még ha nem is beszélgetek velük.

Nagy ritkán, évi 2-3x elugrunk haverokkal sörözni. De ők is csak kimenőre jönnek az asszonypajtástól, szóval ezeken az alkalmakon már nincs esély lányokkal megismerkedni.

Ja, de egyébként 25 évesen még fiatal vagy, nem kell paráznod egyáltalán. Csak mozdulj ki, menj minél többet társaságba, emberek között legyél. Erre figyelj, erőltetni kell kicsit, ne gubózz be.

F

Teljesen mindegy mi vagy, csak ne várd a sültgalambot. MOZDULJ MÁR MEG!!!

vagy ne, nekem mindegy, csak akkor ne nyafogj, hogy nem kellesz senkinek, ha nem tudsz nyújtani semmit.