Van itt olyan idősebb, 33 feletti férfi vagy nő, aki régóta egyedülálló, jó eséllyel nem is lesz párja (+kevés a barátja)ti hogy dolgozzátok fel, hogy már nem vagytok annyira fiatalok, repül az idő, egyszer meghalnak a szüleitek és egyedül maradtok?

Jelen! 30/F vagyok. Én is így vagyok ezzel, amihez még hozzájárul az, hogy nem tudom mit kezdjek magammal, épp ezért eddig nem is vittem semmire. Nekem is borzalmas, nem tudom mit lehetne tenni ellene.

Néha van, hogy jobban vagyok, például amikor elutazok valahova, vagy elmegyek egy prostihoz (mint ma), de ez, csak ideig-óráig tart, aztán újra jön a letargia. Az vigasztal valamelyest, hogy kb 20-22 évesnek nézek ki, és ge@i jóképű vagyok, akire minden 10/10-es bombázó rámosolyog (vagy elpirul). De hiába, ha nem tudok élni vele, meg majd szép lassan én is megöregszem.

Szerintem ez már nálunk így marad. Súlyosbítja a helyzetem, hogy én egy kis faluban lakom szüleimnél. Te hol laksz kérdező?

Meglehetosen jol :)

Oregkoromban korbeutazom a vilagot.....

36F incel

Jesszus, fiúk, mi bajotok van nektek? A harmincas éveitekben azon keseregtek, hogy öregszetek? A legszebb férfikorban vagytok!!! Meg mi az, hogy "csak biológus"???

Gondolom, kérdező, hogy ez a negatív önértékelés sugárzik rólad, ezért vagy egyedül.

Kicsit több lelkesedéssel, életkedvvel és önbizalommal biztos nagyobb sikered lenne a nőknél.

Mondjuk nem tudom, milyen nőkkel próbálsz ismerkedni, lehet, hogy máshol kéne keresgélned...