Ilyen apróságok döntik el azt,hogy ki fog egyedül család nélkül meghalni?

Mondjuk saját példámat felhozva nem diagnosztizáltak nálam egy nyelvizmot érintő betegséget,amelynek a gyógyítása nem igényelt semmilyen különösebb beavatkozást. Ennek ellenére 5 éves koromig nem sikerült felismernie az orvosoknak ezt a problémát. Az orvosok elintézték azzal,hogy éretlen és lusta beszélni.Majd megered a nyelve a gyermeknek.Igy a beszédkészségem,önkifejező képességem a békafeneke alatt volt.Nem tudtam az óvodában se kommunikálni a többiekkel.Csak kinevettek és csúfoltak már ott is, az óvónénikék sem voltak elragadtatva tőlem.Igazából még ők is csak rajtam nevettek,mert a hallásommal azért semmi baj nem volt...

A betegségem felfedezése és orvoslása után elég nehézkesen ment a lemaradásom behozása,mert nagyon erősen selypítettem és raccsoltam és eleve nehezen ment a beszélgetés.Inkább csendben maradtam,hogy ne gúnyoljanak ki a többiek és ez az általános iskolában se nagyon változott.Hiába sikerült mind a két beszédhibámat legyőznöm ekkora már kialakult a hallgatagságom.A szociális képességeim nem fejlődtek és egy párkapcsolat kialakításához nélkülözhetetlenek ezek.