Mi lehet arra a magyarázat, ha szó szerint mindig csak a vékony, szemüveges ”férfiaknak” tetszem?

Ha olykor kezdeményez felém egy pasi, akkor 10 esetből 10-szer ilyen fent leírtaknak megfelelő, tutyi-mutyi “geek/nerd” jellegű. Magyarán az a típus, akiről már kilométerekről lerí, hogy anno a suliban lenyúlták tőle az uzsipénzt. Ergo nem éppen a férfiasság megtestesülései, legalábbis véleményem szerint. Biztos akadnak olyan lányok, nők, lények, akiknek ez a gyámoltalan beütésű típus a zsánere, szóval náluk még lehet esélyük. Gondolom ebből már sejthető, hogy nekem finoman szólva sem az eseteim az ilyenek, nem győzöm őket lekoptatni. Nem csupán kellemetlen, de az igazat megvallva az amúgy sem túl erős önbecsülésemet is sérti, hogy egyáltalán be mernek nálam próbálkozni. Emiatt gyakran azt kívánom, bár lennék inkább láthatatlan.

Bármennyire is provokatívnak hat a kérdés, őszintén kíváncsi vagyok, miféle pszichológiai jelenség állhat ennek a hátterében, és hogyan lehetne védekezni ellene?

Egyébként főként kollégákról, illetve ritkábban vásárlókról van szó. Munka közben mindig a munkával, illetve a saját gondolataimmal vagyok elfoglalva, sosem flörtölgetek vagy bármi ilyesmi. És munkához még csak nem is öltözök szépen, a smink is minimális rajtam (néha le is marad), mégis időről-időre fel akarnak szedni.

A sors fintora, hogy az amolyan ölelnivaló, nagyobb darab, cuki mackós típusú férfiak bezzeg sosem kezdeményeznek nálam, pedig feléjük kölcsönös szimpátia esetén akár még nyitott is lennék.

Lehet van valami a külsőmben, kisugárzásomban, ami vonzza a vékony geekeket, s egyben taszítja a maszkulinabb megjelenésű pasikat?