Miért tolódott el Magyarországon a társkeresés ennyire az anyagi dolgok hajszolása felé a nők részéről?

Németországban ,ha nem keresel legalább évi bruttó 60000 €-t akkor nem is állnak veled szóba a német nők, mostani infláció mellett én inkább havi nettó 4000€ fizetést hallok, amikor a nő érdeklődik a férfi iránt.

A német nők nagyon pénzéhesek, össze se jönnek egy keleti vendégmunkással. Esetleg a nagyon proli lecsúszott nők, de a jól szituáltak szóba se állnak az ilyenekkel.

Azért Magyarországon sajnos van történeti előzménye annak, hogy átlag párkapcsolatban mennyire ki voltak a nők használva, főleg azokban az időkben, amikor már nem volt kínos a válás, de a háztartási ganajozás még a nőktől volt elvárva akkor is, ha dolgozott. Sokan "tanultak" a szüleik hibájából, látták azt, hogy milyen az élete egy nőnek, akit otthagynak a pácban, sokszor kicsi gyerekkel, mert férjecske egy feszesebb húsú pipivel akar tovább futni. Nyilván a full golddiggerkedés az a szélsőséges reakció rá, de érthető. A német férfiak általában ennél korrektebbek.

Meg nyilván a közösségi média azoknak, akikben lappangott a pénzvágy, mutatott opciókat, hogy hogyan lehet gazdag körökbe feljutni akkor is, ha a nő szerényebb körülmények közül származik, főleg ha szép. De pont ezért a kevésbé szép nők között kevesebb is a golddigger (nem azt mondom, hogy nincs, meg hogy a szép nők között csak az van, de tendenciák vannak).