Nem csinálok hülyeséget?(20L)

Szerencsére egy nagyon pozitív gondolkodású és kisugárzású lánynak teremtett a Jóisten. Az orvostudomány jelenlegi állapotban nincs felkészülve az olyan sérültekre, mint én, ezért már mikor először felébredtem a mélyaltatásból mégha csak az éber kóma szintjére is, az orvosok egyből lepasszoltak, hogy már fel se fogok tudni ülni az ágyban és egy fekvő állapotban élő szobanövényként tápszondán fogok enni és élni itthon is életem végéig, de szerencsére miután sikeres volt a koponyaimplantátum műtétem, az állapotom a zuhanórepülés után végre szárnyalni kezdett és rohamosan rohamosan javult.Mindeközben 2020-ban bejött az a fránya covid is a képbe, amit a magyar egészségügynek hála sikeresen el is kaptam az egyik kórházban már rögtön a kezdetekkor mikor még éppenhogycsak említésbe került, hogy majd kéne kitalálni egy oltást ez ellen a kaka ellen. Ez idő alatt izolációs szobába kerültem, orrszondán keresztül ‘ettem’, már ha evésnek lehet nevezni azt, hogy az orromba dugott csövön keresztül fecskendeztek belém tápszert, mint valami szobanövénynek. Tudnék még mesélni a kórházban töltött szörnyű és hosszú hónapokról mikor már magamnál voltam és felébredtem a másfél évnyi kómás állapotból, de kihagynám a magyar eü ócsárolását, mert úgyis megteszi helyettem más. 2021 február közepén végleg hazaküldtek az országos rehabról azzal a nevetséges indokkal, hogy már nem tudnak mit kezdeni velem, holott nyelni nem voltam képes, felülve se tudtam maradni tíz percnél tovább és még szóba sem jött még ilyenkor, hogy majd nekem is lesz ‘csodasztorim’. Emlékszem pontosan február 18.-án délután kerültem haza, délelőtt pedig be kellett vinni engem a fiumei úti kórházba koponya-CT-re és olyan rossz volt még az állapotom, hogy konkrétan telehánytam a betegszállító mentőautót fekve, de tisztán emlékszem a főorvos úr szavaira aznap, aki a koponyámait is műtötte: ,,Regina, maga egy csoda.” Ezt azért mondta, mert olyan sikeresnek számított a műtétem, hogy ilyen remek gyógyulása keveseknek volt az elmúlt nem tudom hány év során. Rendesen sztárként tekintenek rám ebben a kórházban akárhányszor megyek be a kontrollra minden évben azóta, hogy ,,Ó igen, a Busa Regina.” Na de, amit kiszerettem volna hozni ebből, hogy annak ellenére, hogy az orvostudomány már a kezdetektől fogva lemondott arról, hogy egyáltalán túl fogom élni ugyanis ez idő eltelte alatt 3x is azt mondták, hogy meg fogok halni és nem érem meg a holnapot, de mégiscsak itt vagyok és az életvidám hozzáállásomnak és kisugárzásomnak, no meg persze az édesanyám kitartó segítségének és támogatásának hála azóta ma már arról beszélgethetünk, hogy hogyan álljak fel a tolószékből, nem arról hogyan üljek fel az ágyban, úgyhogy nem vagyok messze attól, hogy a főorvos úr szavaival élve ,,két lábon járó csoda” lehessen belőlem. Tavaly kitűnőre leérettségiztem annak ellenére, hogy senki nem hitte volna, hogy ilyen csodálatosan visszakapcsol a számítógép a fejemben és visszaállnak a gyári beállítások.