Vannak itt olyan nők, akik kiábrándultak a férfi nemből, vagy egyenesen megundorodtak a férfiaktól? Miért?

Én olyan helyen dolgozok ahol van szerencsém hallani a férfiak legrosszabb oldalát.

Nem abrandultam ki, pláne nem undorodtam meg, de azért tudom, hogyan kell nézni a férfiakra.

Amikor konkrétan 10/8 köztük akiket nagyon rendes embernek tartok is meséli, hogy ő is volt már hűtlen, na... Szóval értitek.

Van olyan is aki nem volt, de nagyon nagyon többségben akik igen.

Én ezért lettem leszbikus.

Sokkal gyengébbek a nők rövid és hosszabb kapcsolatokban is.

Nem undorodtam meg, de nagyon nehezen szavazok bizalmat bárkinek is.

Van egy csomó intelligens, magasan kvalifikált ismerősöm akikről azt gondolnám hogy.... és még azokban a házasságokban is történt félrelépés ahol külső szemlélőként azt gondolná az ember hogy minden rendben van. Mindenük megvan, jó életük lehetne együtt de van akiről tudom hogy már évtizedek(!) óta szeretőket tart, mégsem válnak el, mert fent kell tartani a külvilág felé a tökéletes kapcsolat látszatát (a gyerekek már felnőttek). És nem egy ilyen ismerős házaspár van a környezetemben.

Én már úgy látom hogy lassan senkiben sem lehet megbízni (csak saját magamban). Általam tisztelt és kedvelt emberek is ilyen értékrenddel élik le az életüket (nem válnak mert ragaszkodnak a vagyonhoz, nem akarnak osztozkodni, de kifelé meg fenntartják a látszatot stb).

A másik meg a "mű világ" hajszolása.

A műnők sztárolása = insta és facebook bűvöletében élés, retusált világ "összemosása" a valósággal.

Ugyanez a helyzet a pornón szocializálódottakkal is....és minden ami ezekből következik....

Akinek nem inge, ne vegye magára!

1-est adom. Figyelsz a férfiakra, és egyszerűen kiábrándulsz.

De én elengedtem, nem hibáztatom őket. Egyszerűen ilyenek. Vagy tud valaki ezzel élni, vagy nem.