Csak én vesztettem el teljesen a bizalmam a férfiak felé?

De miért ilyen borzalmasan fontos a szexuális hűség? Én ezt sosem értettem! MINDEN párkapcsolatom úgy kezdem: A szex nekem másodlagos, ameddig elmondod kivel fekszel le, felőlem lehet csinálni, csak tudjak róla, és számíthassak rád társként, hogy kinek a farka jár a puncidban az nem érdekel, a te tested. -ezt minden nőnek elmondom, olyan reakciókat kapok...

Miért nem lehet mindenkinek azzal csinálni, akivel szeretné?

Ha szeretsz valakit és ő mással is le akar feküdni, miért kell gátolni? Ezt sosem értettem, eleve a megcsalásnak addig volt értelme, míg nem volt jó fogamzásgátlás, és nem akarták más gyerekét nevelni a férfiak, azóta egy álszent tabu lett belőle.

Oké bocs, tudom ez nem téma, csak kikívánkozott belőlem.

Biztos nem csak te.

Az a titok, hogy azt kell nézni, hogy milyen ember a másik. Ki kell ismerni, de a csalódás mindig benne van. Benne van 1 hét, 1 hónap, 1 év és 10 év utan is. Az élet az ilyen.

De egyébként a valóságban a helyzet közel nem olyan rossz, mint itt. Én úgy látom, hogy azok java akik ide írogatt általában sokszor túl sokat megenged magának vagy hazudik. Nem innen kellene alapvetően kiindulni.

Tedd fel csak magadnak a kérdést, hogy hány ilyen incel bohócot ismersz? Itt meg mégis mindennapos kérdések..

Én egyébként már rég elvesztettem a hitem az emberekben, de ettől még vannak jó emberek. (Ezen az oldalon is sokszor vannak nagyon segitő válaszok meg normálisabb emberek, csak nem mindenben és mindenhol a rosszatt kell látni.)

Jézus phasza, ezért nem érdemes erre az oldalra jönni, mert jönnek a beteges dolgaikkal az ilyenek, mint az első.

Mindjárt már elszámoltat, hogy ugyan, miért kell ekkora álszent primadonnának lenni, hogy hűséges párt szeretnél, adj csak érveket, hogy ugyan minek. :D

---

"Honnan tudom, hogy nem megint egy olyannal jöttem össze, akivel nem kellett volna? Az elején még teszik a szépet, és jónak tűnik minden, aztán pár hét/hónap után mindig kibújik a szög a zsákból, de addigra már elkezdek kötődni hozzájuk. Belefáradtam már, túl sok fájdalommal jár. Elegem van."

Pedig csakis úgy fogod egyre jobban tudni, ha egyre többet tapasztalsz és tanulsz is belőle szorgosan. Sajnos nincs titkos recept.

Én is átmentem sokszor ezen, mire találtam normális párt.

Az emberismeret nem a fiatalság sportja, mint ahogy az általánosítás meg igen.

"látom, hogy a férfiak mennyire álszent, hazug, önző szemetek tudnak lenni, és még büszkék is rá. "

Ha valaki csak a rosszat akarja látni, azt is fogja, de attól még nem válik olyanná a világ.

Legyél jobb emberismerő, légy tisztában a hibáiddal, keress reális ok-okozatokat, és tapasztalj többet bárhonnan az életből.

(és lehetőleg ne innen a gyk-ról, ami még a legéletrevelóbbakból is félhülyét csinál)

1-es

Semmi gond azzal, ha te így gondolkozol, de akkor olyan partnert keress, aki ebben benne van.

Ha neked oké, hogy a párod lefekszik mással akkor nekem hadd legyen már az oké, ha én meg nem akarom, hogy a párom lefekudjon mással.

Én őszintén szólva egyetértek az első válaszolóval, és nem értem, hogy mi a probléma az álláspontjával. Nem azt állítja, hogy MINDENKINEK úgy kell élnie, ahogy ő azt megálmodta, és begetes, ha valaki másként látja. Épp a 3-as kommentelő vindikálja magának a jogot, hogy megmondja, ki hogyan élje az életét.

Ami engem illet, az egyenességben és az ígéreteink megartásában hiszek. Ha a pár tagjai az elején leszögezik, hogy a párkapcsolatuk monogám jellegű lesz, akkor ehhez tartsák magukat. Ha odáig megy a monogámiájuk, hogy pornót sem néznek, akkor - bár nekem nem felelne meg - hajrá, amennyiben ők így boldogok és elégedettek, basszus, senkinek semmi köze hozzá.

De akkor ugyanígy azzal sincs gond, ha egy férfi és egy nő az 1-es válaszban foglaltakhoz hasonló egyezséget köt. Nekem SZEMÉLY SZERINT a nyitott párkapcsolatok felelnek meg a leginkább, és eddig az ÉN ÉLETEMBEN működőképesnek bizonyul ez a dolog. Ha vége is lett párnak, sosem sírás-rívás, tányértörés meg érzelmi zsarolással értek véget, hanem higgadtan, nyugodtan megbeszéltük, hogy mi az ábra.

Szerintem ott a baj, hogy az emberek jelentős részének baromira nem felel meg a monogámia (lásd: kuurva sok megcsalás), de ezt valamiért nem tudják felvállalni. Pedig ha megtennék, ha mindenki nyílt lapokkal játszana, akkor könnyebben egymásra találnának azok az emberek, akiknek azonosak az igényeik.

Mindent összevetve én NEM a monogámi ellen propagálok. Simán el tudom képzelni, hogy csodálatos, fantasztikus, őszinte monogám kapcsolatok léteznek. Csak sajnos túl sok elcseszett, szétcsúszott, toxikus """monogám""" kapcsolatot látok ahhoz, hogy általános érvényű, megingathatatlan értéknek tekintsem ezt az életformát.

Az emberek vallásosan hisznek a monogámiában, még akkor is, ha a kapcsolatok egy igen tekintélyes részében láthatóan nem működik. Ha megcsalják őket, akkor természetesen semmiről sem tehetnek, és egyedül a megcsaló fél a hibás. Ha ők csalják meg a párjukat, akkor ugyanúgy áldozatpózba vágják magukat, és addig csűrik-csavarják a dolgot, amíg végül mindenért a megcsalt fél tehet. A monogámia mindenek fölötti szentségét viszont érdekes módon soha egyikük sem kérdőjelezi meg. :D

Sőt tovább megyek, még csak érvelni se nagyon akarnak/tudnak a témában. (Pedig értelemszerűen lehetne.) Általában elintézik valami személyeskedéssel a dolgot. Pl: "Ja, biztos csak annyia szar vagy az ágyban, hogy egy férfi sem marad meg melletted." Vagy mondjuk: "Biztos egy szanaszéjjel használt riherongy vagy, akit akárki megkúrhat."

Szerintem tök fontos lenne, hogy párbeszédet folytassunk ebben a témában, és nem azért, mert engem személyesen érdekel, hanem mert konkrétan látjuk, hogy mennyi monogámnak induló párkapcsolat megy tönkre.