Ha senki nem fog meg?

Ennyit számítana, hogy ezek netes randik? Van sok sikertörténet, másoknak összejön, nehezemre esik elhinni, hogy ők is így járnak, és éldegélnek a már kezdetektől fogva langyos vízben... Még mindig hajlok arra, hogy az én készülékemben lehet a hiba. De talán csak nem akarom elengedni ezt a lehetőséget mint egyetlent.

8.

Relatív. 7-8 hónapja próbálkozom így, ez alatt 7 emberrel találkoztam, ebből 3 volt, akikkel csak egyszer. Van, akinek ez sok, van, aki 1 hónap alatt többet tudhat maga mögött.

Nekem azt hiszem, kellhet még valami más is a bizonytalanság mellett. Az addig, annyira elég, hogy az első találkozásig eljussak, legyen motivációm, mert amúgy hiába olyan, mintha erőltetném a dolgot a netes társkereséssel, valójában akkora akarat, görcs nincs bennem. Inkább csak egy "szelídebb" vágy, hogy szeretnék találni valakit, akivel megélhetem azt az agyeldobós, felfokozott állapotot is legalább egy ideig, emellett ott a félelem, hogy akkor most már örökre így lesz(ek), enélkül?

A kiégést mint egy lehetséges okot nem tartom teljesen elvetendőnek azért. Szerintem ki lehet ebben is, még ha nincs is különösebb érzelmi bevonódás. Kicsit futószalagszerűen pörgeti az ember a randikat, várja, hogy végre az a másik úgy hasson rá, és nem, semmi, újra meg újra. Telítődünk, ki többtől, ki kevesebbtől.

Innentől lehet, hogy nincs is más út, csak leállni az egésszel. Az említett vágy és félelem viszont ugyanúgy megmaradnak, legalábbis bennem nem tudnak elhalványulni igazán. Elfoglaltabb, kisebb gondom is nagyobb időszakokban ideiglenesen háttérbe szorulnak, de attól még jelen vannak, és könnyen felszínre törnek újra, amikor épp nincs semmi különös, csak a megszokott hétköznapok.