Miért elvárás 25-30 éves férfiaktól a saját lakás és autó?

31 Erre soha egyikuk sem ad konkret valaszt, mindig csak a szokasos bs, hogy te nem ertheted, neked konnyu, de soha senki nem irja le a konkretumokat :D

Eddig egyszer tudtam valakibol kicsikarni, hogy o ruhell tanulni es nem hajlando soha tobbet csinalni, orult, hogy vegzett a kozepsulival.

31. Nekem pl. alkoholista volt az apukám, a szüleim soha nem mutattak irántam egyáltalán szeretetet vagy törődést. Apukám olyan volt egész életemben, mint egy lakótárs, aki csak hazajárt a munkából és vedelt, kiütötte magát, zabált, tévézett. Tizenéves koromból a leggyakoribb emlékem, hogy otthon sírok este a szobámban, mert azt éreztem senki nem szeret. A szüleimet nem érdekelte tanulok-e vagy sem, sosem ültek le tanulni velem (nem 18 évesen vártam volna el, hanem fiatalabban). Ha bármikor próbáltam kicsit "kitörni" akár viselkedést tekintve, mondjuk kicsit magabiztos lenni vagy vicces, akkor mindig leszidtak, hogy csak nehogy elbízzam magam és hasonlókat mondtak. Ők is mindent feladtak az életben, amibe belekezdtek, semmit nem fejeztek be (pl. tanfolyamokat, lakásfelújítást). A szüleim állandóan veszekedtek egymással, ezért szó szerint folyamatos stresszben voltam, nem volt egy nyugodt napom, ezért valamilyen PTSD-hez hasonló dologban szenvedek, mint a háborúból hazajött katonák, akik folyamatosan súlyos stresszhelyzetnek voltak kitéve. Nagyon nem bírom a stresszt és mai napig a gyerekkorom emlékképei járnak a fejemben nagyon sokszor napi szinten.

Amikor kikerültem a felnőtt életbe, értsd leérettségiztem, akkor én is alkoholista lettem egyből 5 évig, amíg egyszer kórházba nem kerültem 24 évesen és eldöntöttem nem iszom és jobb életet akarok ennél magamnak. Na én innen indultam.

32. Sok ilyen embernek sem csak ennyi a baja, hogy "o ruhell tanulni es nem hajlando soha tobbet csinalni, orult, hogy vegzett a kozepsulival"

Hanem sokan csak kevésbé intelligensek és nem tudják megfogalmazni, hogy valójában pontosan mi volt a bajuk, nincs jó önismeretük, vagy pedig egyszerűen nem mernek beszélni a valódi okokról, mert szégyellik. Az hogy ez az ember is mit mondott magáról, hogy mi az oka és hogy mi a valódi oka, az két nagyon különböző dolog is lehet.

34. Dehogy tudtam. Nem ez volt a fejemben, hogy az alkoholtól csak még rosszabb lesz, hiszen az alkohol előtt sem volt tiszta a gyerek fejem. Azt éreztem, hogy engem senki nem szeret, tehát nincs semmi értelme az életemnek sem. De öngyilkos nem akartam volna lenni, viszont fájdalmat csillapítani és a dolgokat elfelejteni az alkohol is jó volt. Leszartam mi lesz a jövőben, nem is tudtam ép ésszel ilyenekről gondolkodni, hogy jövő.