Miért elvárás 25-30 éves férfiaktól a saját lakás és autó?

Nem elvaras, ha 20 eves kora ota alberletben lakik, nyilvan amellett nehezebb sporolni, de mar az plusz, hogy egy onallo ember. Nekem van sajat lakasom (igen, szuloktol), ha lejar az albija, hozzam koltozhet es majd sporolunk egyutt, ha akarunk esetleg nagyobbat, kozoset, ha annyira komoly es jo a kapcsolat.

De ha egy 30 eves ember mindig otthon lakott a szuloknel, akkor ennyi ido alatt ha nem tudott egy jelentosebb osszeget megsporolni onerore, az azert sokat elmond rola. Parom batyja ez a kategoria, nulla penzugyi tudatossag, azt hiszem o mar 40 raadasul, az egesz fizetese elmegy, semmi sporolt penze nincsen, folyamatosan kajat rendel, PC jatekokat vesz, minden nap sorozik es tarsai. Ellenben az egyik baratunk (30) 2-3 even belul lakast vesz, mert o felrerakott, nem azert lakik otthon, hogy bssza a rezet, majdnem minden hetvegen tulorazik. Neki mondjuk baratnoje is van, aki szinten rak bele, mivel hogy alapvetoen nem pusztan azt a tenyt nezzuk, hogy valami van-e vagy nincs, hanem a mogotte huzodo indokokat. :)

Nem azert nincs notok, mert nincs lakas, hanem mert leri rolatok, hogy ha rajtatok mulik, soha nem is lesz.

24

Ha a szuleid tudtak ingyen tartani 18 eves korodig, tudtak volna utana is. Semmi joguk elvenni a fizetesed, neked meg nem kell olyan hulyenek lenni, hogy oda is add. Mas tema, ha esetleg beteg mind a ket szulod es nem tud dolgozni egyaltalan es konkretan eltartod oket, de ez meg ertelemszeruen megint egy olyan dolog, hogy akkor inkabb keresnek a nok olyat, akivel tudnak kozosen haladni, senki nem akar arra varni, hogy a mama-papa mikor dobja fel a pacskert.

29. Képzeld 18 évesen nem mindenki varázsütésre kerül erre a világra semmiből, hogy mindenki egyforma feltételekkel induljon az életben. A családod, neveltetésed, szüleid nagyon meghatározzák a sorsodat, a gondolkodásmódodat, önbizalmadat és még ezer más minden alap dolgot a személyiségedben. Aki nem indul jó csomaggal, annak már a rajtvonaltól sokkal nehezebb az élete, mint annak, aki igen. (És ennek még a szülei anyagi helyzetéhez sincs köze feltétlenül.)

Az a legszomorúbb, hogy egyszerűen képtelen vagy más, főleg szerencsétlenebb sorsú emberek bőrébe beleképzelni magad és megérteni, hogy a tőled sikertelenebbek az életben nem feltétlenül saját személyes hiányosságok miatt lettek sikertelenebbek, vagy nem ilyen egyszerű a világ, hogy te beleraktál sok kemény munkát és sikeres lettél, aki pedig nem lett sikeres, az nyilván nem dolgozott olyan keményen, mint te.