Miért néz ki minden nő majdnem ugyanúgy?

#44: "a besavanyodott indexek világában, ha valaki nem az általatok megnevezett 20%-kal van együtt, akkor az csak és kizárólag megalkuvás meg kapcsolatfüggés lehet."

Senki nem mondta, hogy kivételek nincsenek. Léteznek boldog emberek akik attól lettek boldogok, hogy kivonultak az erdőbe élni és felszámolták a jómódú életüket (mármint akik nem lecsúsztak és szarul de büszkén reklámozzák magukat és az életformájukat, hanem akik tényleg önként döntöttek így és a média maximum megtalálja őket, nem ő megy utánuk és dokumentálja blogokon meg mindenhol az off-grid életét). És szomorú gazdagok is, akik öngyilkosok lesznek, mert olyasmit szeretnének, ami pénzen nem megvehető és/vagy a hírnév csak hátráltatja őket.

De azért a TÖBBSÉGre kijelenthető, hogy a gazdagságot szeretik, a szegénységet nem. Még a maximálisan visszahúzódó ember, aki fél a hírnévtől is vágyik egy kövér bankszámlára és még akit tényleg szegénynek és cselédnek neveltek is elismeri tisztább pillanataiban, hogy azért a becsületes, tisztességes munka mellett néha jó lenne kicsit pihenni, lazítani, amihez pénz kéne, vagy ha másra nem, egészségügyre jó lenne többet költeni egy bizonyos kor után, ha telne rá.

"hanem mert tudod létezik egy olyan dolog, hogy szerelem, szeretet. Persze neked nyilván ez nem ismerős, mert te a fejedet a seggedben hordod"

Nem. Csak tisztában vagyok vele, hogy míg lehet szeretni egy Suzukit, jó ár/érték arányú elektronikai eszközt is, meg undorodni, viszolyogni a csúcsmodellektől, de itt is "beleszerelmesedni" iPhone-ba, Ferrariba, ilyesmibe szokott az ember és nem nézi sem az ár/érték arányt, sem a szervizköltséget, sem a benzint, se semmit.

Ahol ár/érték arányt KÉNYSZERÜL nézni, az már maga a megalkuvás. És aránylag 2 dúsgazdagra, aki MEGTEHETNÉ, DE NEM TESZI jut 8 olyan, akinek savanyú a szőlő és ha szeretné se tehetné meg, ezért egy jól hangzó klisét böfög vissza. Illetve ebből a 8-ból azért páran bevallják már a frankót, mert nem érzik cikinek, hogy ők bizony nem azt a szart vennék, ha telne jobbra.

Csak míg társadalmilag ha egy tárgyról beszélsz így is pökhendi, arrogáns elitista f..sznak fogsz tűnni, ha emberi lényről beszélsz ugyanígy, akkor az olyan, mint mikor a trambulinról hugyozol a medencébe. Ezért a buta azért nem vallja be, mert nem illik, az okos meg azért, mert tudja, hogy kivívja vele más emberek ellenszenvét.

"Létezik megalkuvás, létezik kapcsolatfüggés, senki nem tagadja, de ennek baromira nincs köze a külsőhöz"

A nő általában a külsővel (és ide sorolandó a rosszfiús, izgalmas, bugyinedvesítő, de hosszútávra alkalmatlan személyiség is) támasztott elvárásaiból áldoz fel olyasmiért, hogy valakivel családot alapítson (ami egyik oldalon lemondás, másik oldalon megalkuvás). A kockázatvállalóbbak megpróbálják két személyben egyesíteni a tökéletes szeretőt és a megbízható apajelöltet.

Ez az, ami aránylag mondjuk a 20%-nak sikerül, a 80%-nak nem. Illetve mondjuk olyan 50-60-nak nem, a legalsó 20-30% eleve le is mond erről a kapcsolatosdiról, nem is erőlködik, mert megerőltetve magát is valószínűleg az 50-60% szintén középszerű elcseszett kapcsolatban lévő ember párját "foglalná le hamarabb" abban a bizonyos székfoglaló játékban.

"itt is "beleszerelmesedni" iPhone-ba, Ferrariba, ilyesmibe szokott az ember és nem nézi sem az ár/érték arányt, sem a szervizköltséget, sem a benzint, se semmit"

Pedig majdnem megéretted. Az emberek nem a legdrágább dolgokba szeretnek bele. Ha leteszek eléd két tál ételt, az egyik egy normális árkategóriájú, amit imádsz, a másik valami isten tudja, micsoda, de rohadt drága, akkor az ízlelőbimbódnak nem fog utóbbi ízleni, csak mert az drágább. A sznobok persze mindig azt fogják hazudni.

Aki csak drága dolgokba tud szerelmes lenni, az nem szerelmes. Pont ez a szerelem lényege.

#55: Összemosod a "király meztelen" effektust a (nem elhazudott) statisztikai népszerűséggel.

Bár kétségtelen, hogy sajnos az utóbbi évtizedekben divattá vált az élet minden területén, legyen az politika vagy gazdaság inkább megfordítani az irányt és eldönteni, hogy mit kell akarnia, mit illik akarnia a többségnek/tömegnek (aki nem így gondolja az szélsőséges/antiszociális).

De ettől még a médiamanipulációk előtti időkben jól működött az irány. Megszületett a FÜGGETLEN gondolat és a törzs egyes tagjai kapcsolódtak ehhez a gondolathoz, a törzs másképp gondolkodó tagjai elhatárolódtak és szépen kialakultak a klikkek és a klikkek nagysága határozta meg az adott dolgok népszerűségét.

Amint technológiailag lehetővé vált valós időben manipulálni több milliárd embert (globalizáció, internet) és kellően átnyergeltünk a vallásokról (ami szintén nem volt a valódi erkölcs melegágya, de legalább annak látszott, mostanra meg már a látszat se számít, sőt) csak idő kérdése volt, hogy a szikrát begyújtja-e valami és hát elkezdődött és azóta tart, csak már lassan nem marad éghető terület.

Hiszen az alap ember cselekszik valahogyan. Hoz döntéseket valami alapján. Aztán ezzel besorolja magát egy bizonyos klikkhez ahol jó esetben jól is érzi magát, de mivel ez a döntés vagy cselekedet BELÜLRŐL JÖTT, ezért BELSŐ MOTIVÁCIÓJA jön létre arra, hogy új csoportjában megfeleljen, akár a csúcsra törjön, akár megelégedjen egy átlagos szinten, akár még ez se kell neki, csak a perifériára húzódva elkaristoljon.

A probléma ott van, amikor ebbe a folyamatba KÍVÜLRŐL belenyúlnak. Amikor (főleg fiatal korban, amikor még nincs kialakult értékrend) eldöntik helyetted, hogy neked mit kell, mit illik akarnod. És ha nem tudod beleerőltetni magad az adott skatulyába, akkor ennek megfelelően ítéltetsz meg. Rebellis, renitens, antiszociális. Ez már a porosz iskolarendszerben elkezdődik.

Azt nem tudom és alapos átfogó vizsgálatra lenne hozzá szükség (Zimbardo-féle, nem túl etikus emberkísérleteket is beleértve, amit ma már nem engedélyeznének), hogy vajon van-e genetikai hajlam és ha igen ez mennyire erős és milyen fokú a szervilitásra és a másik oldalon a lázadásra, szabadgondolkodásra és ha nem megfelelő kezekbe kerülne az eredmény, akár egy disztópikus hangyatársadalom is megszülethetne belőle, de az tény, hogy a történelem során mindig piramis alakzatba szerveződött az ember, mindig voltak olyan fokúan szervilis emberek, akik nem kérdőjeleztek meg semmit. Nem is tudtak, nem is voltak képesek rá és ha megpróbáltad rávenni őket, inkább megöltek, mert idegesítetted őket. Akár bigott vallásosak voltak és te voltál az eretnek, akár ellenoldali voltál egy diktatúrában, akár az aktuális főárammal mentél szembe.

Viszont a jelenlegi folyamatokból ítélve nem kevés tömeghatás volt, amikor 1-1 egyed azért állt a törzsek felosztása esetén egyik-másik törzshöz, mert

1. Ott volt a legtöbb ember és egymilliárd légy nem tévedhet. (Ez mélyen van kódolva túlélési szempontból. 100 legelésző zebraként nagyobb esélyed van elvegyülve túlélni egy ragadozótámadást, mint ha 4 különleges hópiheként elhatárolódtok a csordától.

2. Abban a törzsben volt legalább egy ismerős, bizalmas, érzelmi köteléket jelentő egyed és akkor már "majd lesz valahogy". Ez is mélyen evolúciósan van kódolva, ha van egy szövetségesed, akivel vállvetve egymásért harcoltok, akkor nagyobb esélyetek van a túlélésre, mint külön-külön vagy ha rivalizáltok. Csak ebben meg bele van kódolva a "végén csak egy maradhat" és mindkét fél reménykedik abban, hogy erre végül nem fog sor kerülni. A túlélési ösztön pedig örökös konfliktusban áll az olyan tulajdonságokkal, amik szorosabbá teszik a törzsön belüli köteléket (őszinteség egymással szemben, lojalitás, alázat, stb.) Ami felfutó szakaszban előnyt jelent a törzs számára és a "sejtek" maguk takarítják ki, vetik ki maguk közül a problémás egyedeket, az leszálló ágban, válságok idején sokkal jobban meggyengítheti az ilyen törzseket, mint ahol nincs szoros vagy semmilyen kötelék az egyedek között mert kevesebb érdek fűzi őket egymáshoz. Decentralizáltabbak úgymond.