Hogyan jutottunk el oda, hogy a nők már inkább választanak egy vibrátort mint egy sikertelen pasit?

50

Könnyebb ezt mondani, mint önvizsgálatot tartani.

53

Nem az 51. vagyok, de nekem is hozzá hasonlóan normális a párom. Ő is ebben a világban él, és látja, hogy mi zajlik, szoktunk ezekről a témákról beszélgetni, és ő mondja sokszor, hogy rosszul van egyes férfi ismerőseinek a viselkedésétől.

Amúgy meg az ilyen férfiakat szokták papucs, meg simp jelzőkkel illetni, csak mondom. El kellene amúgy gondolkodni ezen is, hogy a normális férfiak miért nem népszerűek a többi férfi körében.

56

Vannak nők, akik saját magukat is tárgyiasítják, így nem tudnak ezzel a viselkedéssel mit kezdeni. És ez is nagyon szomorú.

De szerintem sok olyan férfi is van, aki azt hiszi magáról, hogy "rendes srác", de amúgy nem az, mert annyira nem természetesen jön belőle ez a rendesség, hogy az hihetetlen.

Azért így végigolvasva a kommenteket, nekem kicsit úgy jött le, hogy a “sikertelen férfi” sok válaszolónak egyenlő azzal, hogy életképtelen és igénytelen. Egy ember sikeressége miben járul hozzá ahhoz, hogy végez e házimunkát, vagy hogy neveli a gyereket?

Véleményem szerint egy ember karrier és szociális élet szempontjából lehet csak sikertelen. Mert mi másban?

A kérdésre pedig… kb itt meg is adták burkoltan a választ. Amíg régen egy pár építette fel a közös jövőjüket, addig most a nők (legalábbis azok akik ide írtak) már csak a kész termékre tartanak igényt. Ezek szerint ezek az emberek tökéletesnek születtek, és minden összejött nekik az életben, mert valahogy csak arról esett szó, hogy nekik kell elviselni a férfit, de velük baj sosincs.

Egyébként lehet hogy egy a karrierjében sikertelen férfi sokkal jobban megbecsüli a kapcsolatát, a gyerekeit, a családját, mint az aki mindenben sikeres, és kb tudja, hogy emiatt bármikor újra kezdheti.

Az első válaszoló meg is válaszolta a kérdést.

"A vibratorral garantalt az orgaznus passikal meg szinte az a garantált hogy nem lesz orgazmus."

Az eddigi partnereim 1%-ra volt igaz, hogy orgazmusom volt vele. 70%-ban meg kellett játszanom, mert szinte kényszerként kérte. A maradékot pedig egyáltalán nem is érdekelte mi van velem, élvezem-e, ha nem az az én bajom.