Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Tévesen elutasítottam valakit, és nem tudok túllépni rajta hónapok óta. Tanácstalan vagyok, meg igazából ki akarom írni magamból. Van ezzel kapcsolatban észrevételetek?
26L vagyok, de ismerkedés terén még tapasztalatlan. Egészen mostanáig nem is foglalkoztam fiúkkal/férfiakkal gyerekkori trauma miatt és mindenkit elutasítottam, aki közeledni próbált, nagyon zárkózott vagyok, de igyekszem változtatni.
Pár hónapja viszont találkoztam egy férfival munka közben (egyszeri alkalom volt, hogy oda kellett mennem ahhoz a céghez, nem egy helyen dolgozunk alapból). Flörtöltünk és meglepő módon úgy éreztem nagyon tudok hozzá kapcsolódni, egyszerre éreztem magam biztonságban, de közben meg nagyon erős izgalmat, vonzalmat, ilyet még soha az életben senkivel.
Azt tudni kell, hogy vékony alkat vagyok, feltűnően kerek csípővel, fenékkel, nagyobb mellekkel és sportolok is. Visszafogottan öltözködöm, de attól még szeretek nőies lenni és nyilván az alakom kirajzolódik így is. A legtöbb helyen, ahova megyek vannak férfiak akik megbámulnak vagy gyorsan végigszalad a szemük rajtam. Régebben ez is gondot okozott, ma már figyelmen kívül hagyom, de ha feltűnően bámulnak még mindig megijedek és befeszülök.
Szóval nagyon jól éreztem magam vele, de nem tudtunk a munka miatt egész nap egymás közelében lenni és beszélgetni. Egyszer fura érzésem támadt (mintha valaki nézne) egy pillanatra megfordultam, már maszkban volt valamiért, a teste is nagyrészt takarásban volt és hirtelen nem ismertem meg hogy ő az, alapból azt hittem, hogy egy másik helyiségben van. Mint írtam fentebb, befeszülök, ha azt érzem, hogy egy férfi intenzíven néz és most is a másodperc töredéke alatt bepánikoltam, és automatikusan csak megforgattam a szemem és hátat fordítottam. Mire elfordultam, kapcsoltam hogy ő volt. Ezután már rám se nézett, én nem mertem odamenni hozzá, nem tudtam, mit mondjak neki, hogy csináljam vissza. Délután mikor elköszönt a többiektől, mellettem ment el a folyosón, köszöntem neki, de akkor sem nézett rám, csak bámult előre, nem is köszönt vissza. Azóta nem láttam.
Nincs ürügyem visszamenni a céghez, megkérdezni, hogy ő akar-e valami komolyat. Attól tartok, hogy ez neki csak játék volt, aztán látta, hogy mégsem vagyok vevő rá és hagyta is. De közben meg a 26 évem alatt ő az első férfi, aki megmozgatott és félek, hogy nem lesz több ilyen, akivel "működik a kémia".
Kit utasítottál el? Senkit. Volt egy szemezés, flört. Szemforgatás nélkül szerinted elhívott volna randizni?
Fogadjunk hogy ez egy orvos-asszisztensnő flört volt.
Hát nehéz beismerni, de én is tudom, hogy neki ez semmit nem jelentett. És nem, nem is hívott volna el.
De azt mondd meg utolsó légy szíves, hogy miből jöttél rá?
Nem értem miért kerítesz nagy fenéket a szemforgatásnak.
Tudod mennyi pasinak bejon olyan csaj, aki nem olvad el a látványára? Itt nem azon van a hangsúly, hogy mit tettél, hanem ahogy reagált, mert például úgy is tehetett volna, hogy figyelembe se veszi. Vagy imponált volna.
És ha azon filózol továbbra is, hogy mit kellett volna másként csinálni nem is haladsz semerre.
Én a helyedben vissza mennék elnézést kérnék:
"Múltkor rossz passzban voltam, szokásom, ne értsd félre, blabla" vagy "küldeném" a jeleket, ha nem érti vagy nem "viszonozza" akkor az az ő baja.
(De annyi biztos, hogy ha emiatt kiábrándult, akkor valószínűleg csak munkabeli flörtnek, szórakozásnak, időpocsekolasnak könyvelt el. Nem vett komolyan semmit az esetből és lehet már rég elfelejtette, hogy létezel).
(#10-es voltam).
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!