Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Miért kell a visszautasításhoz némely férfinak "normális indok"? És miért gondolja, hogy ő bírálhatja el?
Sok férfi van, akit egyszerűen nem lehet úgy visszautasítani, hogy elfogadja azt, és békén hagyjon. Ha nem indoklom meg, akkor beképzelt, undorító vagyok, és emberszámba se veszem, megbánom majd. Ha pedig indoklom, akkor kamunak, kifogásnak nevezik és próbálkoznak újra egészen addig, amíg már kétségbe esve, felidegesedve vágom hozzá, hogy hagyjon békén egy életre, ne zaklasson. Akkor megint én vagyok a nagyképű szemét.
Mit várnak, amikor kifogásnak nevezik az indokaimat? Hogy azt mondom, hogy "jaj, lebuktam, igazad van", és összejövünk? :D Miféle kapcsolat lenne az úgy?
"Alapvetően barátságos ember vagyok, és sokan hitték már azt, hogy ez felhívás keringőre."
Mert csinos vagy. És azt *akarják*, hogy felhívás legyen. 30 kilóval nehezebben cserfes, vidám, közvetlen lány voltam, soha senki nem hitte közeledésnek a viselkedésem. Aztán elkezdtem fogyni, és hopp, hirtelen a ridegebb viselkedésre is azt hitték, flört.
Pontosan tudják, mi van, csak játsszák a hülyét.
47. Sajnos igaz. Jó nagy hülye voltam akkoriban.
Autója, meg pénze nem volt, ùgyhogy még költenie sem kellett, Windows-t pedig saját magam telepítek :)
Csak esélyt akartam neki adni, mert rendes volt, azt gondoltam,hogy belé tudok majd szeretni.
3-as, 4-es:
2
Le leszek pontozva, de nem érdekel.
Engem érdekelne, hogy miért utasítanak vissza. Ha annyit válaszol nekem hölgy hogy "CSAK", akkor én azon nem tudok érdemben változtatni a jövőben.
Ugyan ez van az állásinterjúknál. Ha nem adnak választ, vagy építőjellegű kritikát, akkor sem fogom tudni, hogy min változtassak a következő interjú során"
Én ezt értem, de épp ez az. Nem továbbképzési intézmény vagyunk.
"Azt várjuk, hogy ŐSZINTÉN megmondod, hogy "Ne haragudj, de nem jössz be ezért és ezért.""
Igaza van a kérdezőnek, ez a nyafogás jellemzően már ezekre jön válaszul. Hogy na de pontosan, meg azért mégis, meg lécci, meg nem lehetne, meg most mi a baj, és mért nem.
Ez egyébként rámutat arra a férfitípusra, akik hazudnak, majd kiakadnak, ha nem tetszik a nőnek, hogy hazudtak.
A "miben változtassak" náluk azt jelenti, mit játsszak el, hogy legyen nőm? Az igazi változáshoz hosszú idő kell, egy viselkedést bármikor el lehet játszani. Ők nem úgy gondolnak magukra, hogy Béla vagyok, ezek az erősségeim, ezek a gyengeségeim, szerintem ilyen pár illene hozzám, hanem "kéne nő, csinos, vékony, azon belül mindegy". És tudni akarják, mit kell előadni, hogy nőt kapjanak.
És ha kiderül a turpisság, az őszinteséget hibáztatják. Nem azt, amiről hazudtak. Hazudnak X ideig, kiderül az igazság: hát a nőknek nem is az őszinteség kell. Komolyan felfoghatatlan, hogy lehet ezt ennyire félreértelmezni.
Én nőként itt azt látom a legnagyobb problémának, hogy sok ember számszerűsíteni és tényszerűsíteni akarja a vonzalmat meg az ismerkedést, és azt hiszi, hogy csak akkor illik valakit visszautasítani, ha az effektíve hibázott valamiben vagy meg lehet mutatni, hogy na, ebben fejlődjön /na, emiatt nem passzolunk össze... vagy azt hiszi, hogy minden visszautasítás mögött vannak kézzelfogható indokok. Egyébként nyilván van olyan eset is, ahol van pontosan körülírható és megfogható indok. Ilyen esetben én elmondom a másiknak, de az sem mindig olyan, amiben lehetne "fejlődni", mert ahány nő, annyiféle ízlés és elvárások, nem vagyunk homogén halmaz... és nem is minden szakítóok olyan, hogy univerzálisan elmondható róla, hogy "ehh, ezt nem így kéne csinálni, fejlődj" (hogy erre is mondjak pár példát, a személyzettel való bunkóskodás, ismerkedési időszakban hazugság, randi közben telefonnyomkodás, másikra oda nem figyelés pl. olyan, amin tényleg nem árt fejleszteni). Pont idén volt egy olyan eset, amikor azért nem folytattam egy ismerkedést 1. randi után, mert kis chatelés és a randi során egyértelmű volt, hogy nem passzolunk belsőre, semmi közös nem volt bennünk, és a férfi is csak azért akart volna tovább ismerkedni, mert nagyon bejöttem neki külsőre. Nekem külsőre sem volt annyira übervonzó az illető, de nem is taszított, pont az a típus, akinek jó kisugárzással és hozzám passzoló belsővel bőven lehetett volna esélye. Én elmondtam őszintén, hogy komoly kapcsolatra nem látok esélyt a különözőségek miatt, de remélem, hogy ő sem úgy fogta fel, hogy ezen "fejlesztenie" kéne, mert nem volt a személyiségével effektíve gond, de nem passzoltunk / láttam, hogy én nem lennék vele boldog.
De van az az eset, amikor egyszerűen összesen azzal van a gond, hogy a másik nem vált ki belőled SEMMIT vagy taszít... nem feltétlen külsőre, és nem azért, mert rondának tartod, meg személyiségre kedves, normális, akár még passzoltok is... de nem tudsz vele párkapcsolatot elképzelni, max. barátit. Ilyenkor tényleg jönnek ezek az ilyen kockább gondolkodású emberek számára sallangnak meg kamunak tűnő indokok, mint hogy "nincs meg a kémia", "nem tetszik a kisugárzásod", "nem váltottál ki belőlem semmit", "nem vonzódom hozzád", és nem feltétlen tudod megmagyarázni, hogy miért, max. ha pszichológus végzettséged van és jobban átlátod az összes testbeszéd, mimika értelmét...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!