Az egyedülálló emberek a panaszkodás helyett miért nem próbálják meg jól érezni magukat egyedül?

Mert életképtelenek és kapcsolatfüggők.

Sosem értettem hogy képes egy ember unatkozni, meg naphosszat sajnálni magát amiért nincs párja.

Én is voltam évekig szingli, többször csalódtam az emberekben, a korábbi kapcsolataim nem alakultak jól, de soha nem unatkoztam, mindig elfoglaltam magam, és bizony a szingli létnek is megvannak a maga előnyei. :)

Nem kellene annyira tragikusan hozzáállni, ahogy sokan teszik.

#33

Ez igaz. De én annyira nem unatkozom, hogy már észre sem veszem, hogy évek óta nincsen senkim sem. És őszintén szólva, nem is hiányzik,hogy legyen. Ha néha van időm elgondolkodni, akkor inkább az jut az eszembe, hogy mi a francért is akartam én valakit magam mellé, amikor egyedül nyugodtabban élek. A szerencsésebbek valószínűleg nem értenek velem egyet, de én nem tartozom közéjük. Nekem nem sikerült rálelnem arra, aki mellett nem érezném tehernek a kapcsolatot. A szabadságot sokkal jobban élvezem, mint azt, hogy van egy ember mellettem.

#32: "és bizony a szingli létnek is megvannak a maga előnyei. :)"

Már megint egy torz hasonlat.

Nem, NINCSENEK a szingli létnek előnyei egy JÓL funkcionáló párkapcsolattal szemben. Maximum egy ROSSZUL funkcionáló párkapcsolattal szemben vannak előnyei.

Mintha azt mondanád, hogy megvannak az előnyei a passzív haldoklásnak az orvosi műhibával vagy félrekezeléssel szemben.

Nem azzal kell szembeállítani, hanem a gyógyulással.

Én nem tudom hogy párkapcsolatban lévők miért állítanak valótlant, speciel én nem szoktam panaszkodni. Egyedülállók is tudnak boldogak lenni ám.

Csak ki kéne nyitnod a szemed,és nem elhinni minden utszéli pletykát. Amugy ugy látom most az egyedülállókon csámcsog a gyk. Ejnye!

3-as simán kapcsolatban lévőnek is hiányozhat valami nagyon az életéből, ha a párja mellett mellékest keres hosszú távra pl. Millió példát lehetne mondani az ellenkezőjére is. Pl. Társas magány, pl. beleugrott de nem volt biztos és stb és stb.

Gyakran olvasom itt a gyk-n is, hogy több gyermekes szülő írja azt, hogy időnként arra gondol két lóti futi között, hogy de jó az egyedülállóknak.

Szerintem ezt a kérdést fordítva is lehetne kérdezni, mert speciel nekem mondta már nagy családos anya, hogy de jó nekem.

Panaszkodni a párkapcsolatban lévő is tud, ha nem olyat főzött a párja amilyet szeretett volna, már megint kiköltekezett az asszony, miközben infláció van, vagy a párkapcsolatban lévő akinek nem egyezik a párjával az intim vágya, és csak azért van együtt a másikkal mert csak szexuális segédeszköznek nézi és ne egyedül fizesse a villanyszámlát, az ilyen szopja le magának, és fizesse egyedül a villanyszámlát és lehetne sorolni.

De ennek az ellenkezője is bőven van. Van bőven boldog párkapcsolatban élő aki nem panaszkodik, mint ahogy boldog egyedülálló is aki szintén nem panaszkodik.

Persze biztos vannak akik panaszkodnak mindkét rétegben, de miért kell skatulyázni azokat is akiknek nincs köze ehhez? Hm?

"Persze biztos vannak akik panaszkodnak mindkét rétegben, de miért kell skatulyázni azokat is akiknek nincs köze ehhez? Hm?"

Azért, mert a szinglik többsége és a párkapcsolatban élők többsége is boldogtalan és leginkább annak a határmezsgyéjén táncol, hogy a megszokott, komfortzónát válassza, amiben lassan kiég és nem érzi jól magát, vagy egy huszárvágással, egy hirtelen hozott, visszafordíthatatlan döntéssel égesse fel maga mögött az elmúlt x évet, vágjon bele az ismeretlenbe, kezdjen új életet, stb.

Emiatt pedig értelemszerűen a másik táborból kezd el mazsolázgatni, hogy "Neked milyen jó mert..."

Az ember nem változik, csak a körülmények.