Az egyedülálló emberek a panaszkodás helyett miért nem próbálják meg jól érezni magukat egyedül?

Én tulajdonképpen távolról nézve jól elvagyok egyedül, mert sportolok, kulturális programokra járok, utazgatok, elég sok élményt begyűjtök így is. Tudom értelmes célokat kitűzni és a karrieremben is haladok előre, mások visszajelzései alapján is jó beszélgetőpartner vagyok és nem szoktam panaszkodni.

Viszont ennek ellenére is azt érzem, hogy nem teljes az életem, csak hiányzik egy nő testi-lelki közelsége és a párkapcsolat minden terhével együtt azért csak jó lenne azt érezni, hogy valakinek fontos vagyok és megoszthatom vele az életem.

Ennyit tudnék erre írni....hogy hiányzik egy mondat az életemből : " Hiányoztál már,vártalak"

Két embertől hallottam eddig, mindkettő piszkosul elbánt velem.Élik a világukat, lelkük rajta.

Öt éve vagyok ismét egyedül,ahogy más is,egyedül ülök a parkban, egyedül vásárolok, és megmondom ,hogy nagyon jó érzés látni a más párokat,mások öleléseit, mások érzelmeit.

És nagyon "jó" érzés éjjel a kispárnámat ölelgetni,miközben azt álmodom,hogy a kedvesem van mellettem.

Sípol a csend otthon, utcán pedig éget a magány....Hobbi, séta, stb semmi sem pótolja a társat , a szeretetet.

És csak közönyös, vagy rideg, esetleg csalódott ember tesz fel a magányosokat ennyire sértő és provokáló kérdést !

Persze, egy rossz kapcsolat után egy kis fellélegzés jól jön, de nem hosszú évek....és fiatalabb nem lesz senki...

És még annyit, hogy férfiként nem a farkam, vagy a hormonjaim diktálnak, már csak a korom miatt sem.

Ötvenes férfi

Nekem a korombeli negyvenes kolléganőm rótta fel többször, hogy minek keresek társat, nem igaz, hogy nem tudom magam lefoglalni, nem igaz, hogy nem tudok levenni egy könyvet a polcról pl...

Hát igen.

Mondta ezt olyan, aki 46 volt akkor és 16 éves kora óta 2 hetet nem volt egyedül. Én akkor már 6 éve voltam egyedülálló anya.

13-as vagyok. Igen, ezt is mondták - bizony, férjes asszonyok - hogy találjak boldogságot a gyerekemben és majd ha felnőtt, kezdjek el társat keresni.

Hát persze. Mire a fiam 18 lesz, én 50. És addigra 16 éve egyedülálló. Lettem volna, ha rá hallgatok. Azóta férjhez mentem.

18: Már akinek... Nekem legfeljebb olyat sikerülne, akivel nincs kölcsönös vonzalom, működő kémia. Nem vagyok jó nő, tehát belátom, hogy elméletileg semmi kifogásom nem lehetne ez ellen, csakhogy ettől még a gyakorlatban nekem nem lenne jó úgy a szex. Értem, hogy a szexuális vonzalom csak a szép emberek kiváltsága, azonban a rondák sem képeznek egy külön fajt, akiknek megy és megfelelő anélkül is.

(17. hsz. voltam)