Mit gondoltak arról ha valaki a magány bánatában öngyilkos lesz?

Ha neki ez egyszerűbb, mint változtatni az életén, akkor hajrá. Ez csak ilyen szélsőséges önsajnáltatás akarna lenni a részéről.

Tudod tinikoromban én elég csúnya, stréber lány voltam. Szemüveg, fogszabályzó, görbe orr, volt minden, ami a csúnyasághoz kell. Aztán gondoltam egyet és én is jó nő akartam lenni. 7 éve kondizok, volt egy orrplasztikám és kontaktlencsére váltottam. Mondanom sem kell, hogy nagyon csinos nő lettem. Pedig én is megrekedhettem volna az önsajnáltatás és nyafogás szintjén. Téged mi tart vissza egy ilyen változástól? A lustaság? Hát azon nem tudunk segíteni.

A kérdés kifejtés része, többé-kevésbé igaz rám is, de ez elég kevés ok lenne arra, hogy megöljem magam.

Ebből adódik, hogy egyszerűen logikátlannak tartom az ilyen jellegű "végső megoldást".

Amúgy meg lehet, hogy valaki egy adott időszakában sikertelen, és úgy gondolja, hogy már minden el van veszve, de azért szerintem még mindig a remény hal meg utoljára, hiszen bárkinek bármikor lehet szerencséje... :,D

Beszéltem már pár incellel, akiknek már nagyon elegük volt ebből a helyzetből.

Az "Oké, de hogy szoktál próbálkozni? Lehet rosszul csinálod" kérdésre 99%-ban az a válasz, hogy jaa, ő nem próbálkozik, mert úgyis csak elhajtják.

(A maradék 1% próbálkozásaitól meg nekem van szekunder szégyenérzetem)

Ezek után még csodálkoznak, hogy milyen igazságtalan a sors velük.

Ismeretlenül is fájóan érintene, mert én is gondolkoztam az öngyilkosságon és dacára annak, hogy még mindig magányos vagyok, nem bántam meg, hogy akkor életben maradtam.

Szerintem a legfontosabb, hogy elérj egy árnyalt gondolkodásmódot. Nem minden fekete, nem csak rossz lehet az élet attól, ha a nők átnéznek rajtad. De nem is minden fehér, férfiként nem elég megváltoztatni a külsőt a sikerhez.

Én igyekszem elfogadni, hogy amit adni tudnék, az senkinek sem kell, viszont nem tartom magam rossznak ettől. A nők nem istenek és nem is ítélőbírók, a férfiak meg nem az alattvalóik, vagy a vádlottjaik. Attól, hogy ők értéktelennek látnak engem, én látom magamban a jót, amit elvesztenék, ha az ő elvárásaik után loholnék.

Akár rajta kívül álló okokból lett magányos, akár felelőssé tehető a sikertelensége miatt, én nagyon sajnálnám, ha öngyilkos lenne.

Engem is halálra idegesítenek a véresszájú, fotelharcos incelek, de ha valaki olyan mélyre kerül az életben, hogy önmaga ellen fordul, az mindenképpen nagyon szomorú.

Együttéreznék vele, mindazonáltal nem gondolnám, hogy a nők lelkén szárad a halála...

Ha nem próbált flörtölni, akkor hogyan próbálkozott? Csak mert itt sikertelenségről van szó nem a próbálkozás hiányáról.

Egyébként nekem nagyon nehéz megérteni vagy elfogandi egy ilyen döntést. Annyi más dolog van az életben.